67.fejezet

2010. nov. 6. 13:56 - írta dorkaaJB

jaj gyerekek olyan boldog vagyok mert ez a 67.fejezet de már 122 kommentárunk vaan. jupííí:D és ez a ti érdemetek.nah megpróbáltam összehozni a részt. címet most nem tudok ennek adni. remélem tetszik , és komizzatok^^

 

Justin szemszöge:

-Nem mondtam semmi ilyet , csak azt kértem hogy legközelebb ne így reagáld le. És amúgy meg nem vagyok benne biztos hogy csak azért vagy velem mert szeretsz és nem a hírnevemért. - mondtam kicsit idegesen. De amint felfogtam mit is mondtam rájöttem mekkora hülye bunkó állat voltam. - Jézusom nem gondoltam komolyan , nem tudom hogy mondhattam ilyeneket. nem akartam ezt mondani jézusom mekkora egy marha vagyok. - hadartam el egy szuszra és próbáltam menteni a menthetőt de láttam rajta hogy most ez nagyon szíven ütötte. Nem értettem hogy mondhattam ilyeneket. Legszívesebben a fejemet a falba vágtam volna. Kezeit enyémek közé fogtam de ő elhúzta.

Egyszer csak felállt és kifutott az öltözőből. Próbáltam követni de túl gyors volt , és nem láttam merre futott. A folyosón mindenki engem bámult de ez akkor nem tudott érdekelni.

-Mia! Mia várj már meg! - kiabáltam kétségbe esetten de akkor már nem tudtam merre járt. Ekkor Scooter jött felém.

-M a jó fenét csináltál? Mia az előbb rohant el mellettem sírva.

-Marha voltam. - válaszoltam szomorúan.

-De mégis mit mondtál neki?

-Azt hogy nem tudom hogy valóban szeret-e és nem csak a hírnevemért van velem.

-Justin Drew Bieber! Megőrültél? Honnan szedtél ekkora hülyeséget? Még a vak is látja hogy Mia mindennél jobban szeret téged , te pedig ilyeneket vágsz a fejéhez?

-Tudom! Idióta voltam. De most nem tudom hogy hol van és így nem tudok tenni semmit hogy elmondjam mennyire marha voltam. - mondtam idegesen.

-Valamerre kifelé futott. - mutatott maga mögé.

Elkezdtem szaladni majd végül egy vas ajtóhoz érkeztem. Kirontottam rajta majd észvesztve kerestem Miát. Ő ott kuporgott a falnál és sírt. Térdét mellkasához húzta karjaival pedig körülfogta. Teste rázkódott a sírástól. Lassan elkezdtem közelíteni felé , felemelte fejét. Kisírt szemekkel nézett fel rám majd hátat fordított nekem.

-Mia én annyira sajnálom. - mondtam halkan neki de nem nagyon reagált rá.

Odakúsztam hozzá majd lekuporodtam mellé.

-Esküszöm nem gondoltam komolyan.

-Azt mondtad .... nem szeretlek. Hogy csak kihasznállak. - mondta remegő hangon.

-Nem tudom hogy mondhattam ilyet. Én vagyok a világ legnagyobb idiótája. - mondtam mérgesen. Mia vörös szemeivel végre belenézett az én szemeimbe. Láttam tükröződni a mérhetetlen szomorúságot és csalódottságot.

-Talán jobb lenne ha én ... haza mennék.

Amint ezt kimondta tudtam hogy ezt nem engedhetem. Ha kiszállt volna a turnéból én tudtam hogy belehalok. Olyan sokáig nem látni.

-Nem! Én..én nem gondoltam komolyan. Esküszöm!

-De mégis kimondtad. - mondta és üveges tekintettel meredt maga elé.

-Nézd én nem tudom hogy mondhattam olyanokat de ... hinned kell nekem. Mindennél jobban szeretlek! - ekkor beugrott egy ötlet. Még fél óra volt kezdésig. - Gyere. - ragadtam meg karját ő csak értetlenül nézett rám. Elkezdtem befelé szaladni vele. Nem törődtem az utamba kerülő emberekkel csak mentem előre. Már ott voltunk a színpad mellett. Felkaptam egy mikorofont. A stadion már majdnem tele volt. Kifutottam a színpadra és persze húztam magammal Miát is. Ő csak értetlenül nézett rám és hátrálni kezdett.

-Ne! Ne menj. - mondtam a mikrofonba. - Köszöntelek titeket a koncertemen. Most biztos meglepődtetek hogy kijöttem ide , semmi felvezetés meg minden de ez most még nem a koncert része. Én...ma elkövettem egy eszméletlen nagy hibát. Nem tudom hogy Mia meg fog e nekem bármikor is bocsátani emiatt , de én most megpróbálok bocsánatot kérni tőle. - letérdeltem elé majd mélyen a szemébe néztem. - Marha voltam. Eszméletlenül nagy idióta. Ha tehetném visszaforgatnám az időt és nem mondanám azokat amiket mondtam. Megtudsz nekem bocsátani? - néztem rá kérlelően. Ő habozott. Egyszer rám , egyszer pedig a tömeget kémlelte.

-Hát nem tudom. Én.. - mondta halkan.

-Kérlek. Akkor egy talánt!

-Hát...talán. - mosolyodott el halványan.

Felálltam és megöleltem , ő is viszonozta , majd lementünk a színpadról.

-Justin én most szeretnék visszamenni a szállodába. - fordult hozzám. - Nem baj ha a ma esti koncertet kihagyom?

-Persze! Kenny majd visszavisz. - mondtam mosolyogva. - Szeretlek.

Ő csak elmosolyodott majd elindult Kenny felé...