104.fejezet

Sziasztok! hoztam a következőt :) remélem nem lett túl lapos, valahogy nem jött az ihlet. Még egy fejezetet fogok írni, aztán vége :) remélem tetszik azért valamennyire ez a fejezet, olvassátok, komizzatok :)

Audry és Josh

Az este csodásan telt. Normálisan, kulturáltan lehetett mindenkivel beszélgetni, nem sikoltozott senki, nem bámultak meg minket, ez egy igazán jó este volt.

-Annyira nagyon köszönöm. - mondta Justin mikor már beültünk az autóba, majd megölelt.

-Megérdemelted. - mondtam halkan majd szorosan átöleltem én is.

-De nagyon köszönöm. - mondta alig hallhatóan. Kezemet elkezdtem le-fel járatni hátán mire ő arcát teljesen elrejtette nyakamba. Sokáig maradtunk úgy, majd végül Justin hajolt el. A kulcsot bedugta az indítóba majd elindultunk. Justin erősen koncentrált az útra, főleg mert már sötét volt és egy kis köd is nehezítette a tiszta látást. Nem sokára megérkeztünk a házunkhoz. Leparkolt a kapu elé, lekapcsolta a fényszórókat majd egy percig csak ültünk csöndesen.

-Hát akkor... - mondtam ki végül. - Azt hiszem ideje lenne menni.

Lassan odahajolt arcomhoz, szinte éreztem minden egyes alkalommal a levegőt mikor kifújta azt orrán. Hallottam ahogy egy kicsit zihált.

-Még egyszer köszönöm. - suttogta. Arcomat felé fordította, így ajkaink majdnem összeértek. Mélyen a szemébe néztem.

-Igazán nincs mit. - mosolyogtam rá. Ő lassan elkezdett közelíteni felém, lehunytam szememet. Pár pillanat múlva máris érezhettem csókját. Először csak alsó ajkamat puszilgatta de én túl mohó voltam így szinte rácuppantam. Egy heves csók után végül is én hajoltam el. Megigazítottam szoknyám alját majd rásandítottam Justinra. Elégedetten mosolygott, de ebben a mosolyban az is benne volt, hogy készül valamire. Láttam a szemében a csillogást, most valamit kitalált.

-Justin, minden rendben? - kérdeztem kicsit nevetve. Igazából az arckifejezése hasonlított egy elszánt gyilkoséra.

-Mi? Ja persze. Mi lenne? - játszotta magát, de én tisztán láttam.

-Justin. Látom rajtad, hogy valamin nagyon töröd magad. Ugye nem készülsz semmire?

-Neeeem dehogy. - nem volt túl biztató.

-Na jó. Ajánlom is hogy így legyen. Én megyek. - mondtam már kicsit halkabban majd még rámosolyogtam. Odahajolt hozzám, Adott még egy rövid csókot a számra én pedig kinyitottam a kocsi ajtaját és kiszálltam. Becsuktam, majd még megálltam szemben az ablakkal. Kicsit lehajoltam és dobtam neki egy puszit. Sajnos a sötétített ablakok miatt nem láttam mi volt a reakciója, de szinte láttam magam előtt ahogy elkapta a képzeletbeli puszit és szívéhez helyezte. Elmosolyodtam, felegyenesedtem majd elindultam a bejárati ajtó felé. Kinyitottam, még utoljára átpillantottam vállam fölött az autóra, majd bementem és becsuktam magam mögött az ajtót.

A házban teljesen sötét volt, gondolom mát mindenki aludt. Lerúgtam a lábamról a cipőmet, majd felslisszoltam a szobámba, letettem a táskámat a földre, levettem a ruhámat, felakasztottam a vállfára. Kihúztam a szekrényből egy óriási sárga pólót, felvettem és egyenesen bedőltem az ágyamba. Nem kellett sok, azonnal elaludtam...

Reggel arra keltem, hogy Audry kutakodik a szekrényemben.

-Audry te meg mi a fenét csinálsz? - kérdeztem nyűgösen.

-Csak keresek egy övet. - jelentette ki határozottan.

-Minek? - nyöszörögtem tovább.

-Mert nem sokára megyek Henriett szülinapi bulijára és ott lesz Josh is. - mérgelődött.

-Ki az a Josh?

-Senki senki. - erre az elterelésre már kicsit feléledtem.

-Audry. Gyere csak ide. - intettem. Kicsit vonakodott de végül odajött és lehuppant az ágy szélére. - Mesélj csak, ki ez a Josh? - vontam fel egyik szemöldökömet.

-Csak egy srác a suliból. - mondta szégyenlősen.

-Audry.

-Oké oké. A srác aki tetszik nekem. - mondta alig hallhatóan.

-Hogy ki? - húztam az agyát.

-A srác aki tetszik nekem. - mondta ki hangosan.

-Óóó akkor innen fúj a szél. - nevettem fel egy kicsit. - Na és, beszéltél már vele?

-Igen. Azt hogy, hé Josh, kikötődött a cipőfűződ. - mondta kicsit csalódottan.

-Audry. Ne mond már, hogy csak ennyit?

-Miért mit kéne tennem? - kérdezte.

-Menj oda hozzá, beszélgess vele, találd meg a közös hangot. Beszélgessetek valami olyan dologról ami mind a kettőtöket érdekli. - adtam a tanácsot.

-Oké... - mondta halkan.

-Na gyerünk. Ezt úgy mond, hogy el is hiszed, hogy menni fog. Mert igen is menni fog!

-Menni fog, elhiszem. - mondta de még mindig nem volt túl biztató.

-Jobban!

-Menni fog, elhiszem!! - mondta most már tökéletesen.

-Ez az! Kapd el őket tigris! - lendültem bele.

-Elkapom! Öö várj. Kit kapjak el?

-Ezt csak képletesen mondtam. És most menj!!

-Oké! - mondta majd kiviharzott. Pár pillanat múlva visszadugta a fejét a szobába. - Az övet megkaphatom? - mondta és olyan 'lécciléccilécciiiii' mosolyt varázsolt pofijára.

-Nem. - mondtam határozottan.

-Oké.. - mondta és eliszkolt.

Kiszálltam az ágyból, majd becsoszogtam a fürdőbe. Elvégeztem a reggeli teendőimet. Lezuhanyoztam, fogat mostam, meg egyéb majd kimentem a szekrényem elé. Kivettem egy farmer sortot és egy fehér rövid ujjút , magamra kaptam, a nyakamba tettem egy hosszú nyakláncot ami igazából nem volt túl változatos, egyszerű, apró kis fekete gyöngyökből állt. A hajamat kifésültem és felfogtam egy laza copfba. Felkentem egy kis sminket és már kész is voltam. Lementem a konyhába. Anyu a nappaliban olvasgatta az aznapi újságot.

-Szia anyu. - köszöntem jó kedvűen.

-Szia kicsim. Na milyen volt az este? - kérdezte miközben összehajtotta az újságot és csatlakozott hozzám a konyhába.

-Jó volt. Mindenki jól érezte magát. - mondtam mosolyogva.

-Ennek örülök. Kérsz valamit reggelire?

-Az jó lenne.

-Csináltam palacsintát. - mondta majd letett elém egy tányért, rajta 3 palacsintával. - Csokis. - mosolygott.

-Köszönöm. - mondtam és neki is estem. Hamar bepusztítottam, elmosogattam magam után, kitöltöttem egy pohár tejet majd azt szürcsölgetve ültem a konyha pultnál.

-Van valami programod mára? - kérdezte anyu.

-Nincs.

-Nem vinnéd el Audryt erre a szülinapi bulira?

-De persze, szívesen. - mondtam. Úgy sem terveztem semmit.

-Köszönöm. - mosolygott rám.

Miután megittam a tejet, felmentem a szobába hogy rendbe szedjem magamat és elvihessem Audryt az ő szőke hercegéhez...

New Blog

Tegnap megcsináltam az új blogot, még csak egy fejezet van fent, de nem sokára jön a folytatás :) remélem tetszeni fog az is legalább annyira mint ez :)

-->> http://biebsswag.blog.neon.hu/ <<--

103.fejezet

Sziasztok, hát itt lenne egy következő rész. viszont mielőtt elolvasnátok a fejezetet, légyszíves olvassátok el ezt is! arról van szó, és lehet hogy most ki fogtok nyírni, de arra gondoltam, befejezem ezt a blogot. nem azért, mert nem szeretem írni, vagy mert nincs időm mert akkor hazudnék, hanem ebből már nem tudok többet kihozni. DE az tuti, hogy elkezdek egy újat. már van egy halvány ötletem hogy mi legyen, ezt a blogot is még írom egy pár rész erejéig, és még kitalálok egy szép befejezést, majd elkezdem az újat. ezt a blogot meg fogom hagyni, hogy bárki bármikor elolvashassa. kérlek ne próbáljatok meg győzködni kommentben hogy ne hagyjam abba, mert nem fogom ezt folytatni. egyszerűen csak nem akarom hülye irányokba elvinni a sztorit.

na puszillak titeket, majd még jövök a hírekkel és nemsokára hozom majd az új részt is ;) sziasztook ^^

Beer Bar

Lassan lépkedtem lefelé a lépcsőn. Anya és Justin még mindig szótlanul néztek. Éreztem, ahogyan kicsit elpirultam, de próbáltam leplezni, így lefelé fordítottam arcomat. Mikor leértem, megálltam előttük és vártam a reakciókat.

-Na? Mi a véleményetek? - kérdeztem izgatottan.

-Eszméletlenül gyönyörű vagy. - mondta Justin és elismerően mért végig újra meg újra.

-Köszönöm. - mondtam kicsit pirulva. - Akkor indulhatunk? - kérdeztem mosolyogva. Justin csak bólintott, kinyitotta nekem az ajtót, adtam még egy puszit anyának majd kimentem. Az ismerős fekete Range Rover ott állt a házunk előtt. Justin kinyitotta nekem az anyósülés felőli ajtót, én pedig beültem. Justin megkerülte a kocsit, majd ő is beült. Egy percig csak csöndesen ültünk, én csak bámultam a műszerfalat, Justin többnyire engem nézett.

-És amúgy, hova megyünk? - kérdezte. Felé fordultam, és csak akkor vettem jobban szemügyre, mit is viselt. Egy lila ing volt rajta, felső 4 gomb nem volt begombolva, alatta kilátszott egy fehér póló. Sötét színű farmere kicsit beleolvadt a kocsi ülésébe, lábán pedig egy lila Supra volt.

-Beírom a GPS-be. - mondtam majd nyúltam a kis készülékért. Beírtam a címet, majd elindítottam.

"Menj egyenesen 100 métert, majd fordulj balra." - mondta a lágy női hang. Justin beindította a motort, majd követte az utasításokat. Nem sokat beszéltünk út közben, Justinon láttam hogy nagyon izgatott volt. Markolászta a kormányt, és minden piros lámpánál megrázta legalább 3szor a haját.

"Menj 200 métert előre, majd érkezés a célhoz." - hangzott az utolsó utasítás.

-Oda parkolj le. - mutattam egy kis beugrónál egy üres parkoló helyre. Justin ügyesen beállt az autóval, majd leállította a motort.

-Oké. Most te szépen itt maradsz, én beszaladok, megnézem hogy áll a dolog. Add ide a kocsikulcsot. - mondtam és nyújtottam felé kezemet.

-Azt meg minek? - nézett rám értelmetlenül.

-Bezárlak a kocsiba, amíg megnézem a benti helyzetet. - mondtam szigorú tekintettel. Hezitált egy kicsit majd végül ideadta. Kiszálltam a kocsiból, becsaptam az ajtót, majd lezártam az autót. Gyorsan megkerültem az autót majd a kis piros épület felé vettem az irányt.

Most már lelövöm a poént. Ez az épület egy bár volt. Liza intézte el hogy megkapjuk estére. A párizsi szabadság kirohanása után ugyebár megígértem Justinnak, hogy elmegyünk szórakozni majd mint két normális ember. Megbíztam Lizát, hogy hívjon meg pár olyan embert, akik megtudják tartani a nyugalmukat Justinnal szemben és tudnak neki szerezni egy jó estét. Ő pedig jó barátnő lévén megtette amire kértem :)

Izgatottan mentem be a Beer Bar nevű bárba. Ne ítélj a névről ;D

Ahogy beléptem, minden szempár rám szegeződött. Egy kicsit megijedtem aztán inkább becsuktam magam mögött az ajtót.

-Nyugi, csak én vagyok. Justint kint hagytam a kocsiban. - mondtam a csapatnak. Mindenki folytatta amit elkezdett, Liza pedig odajött.

-Kint hagytad? - kérdezte zavart tekintettel.

-Bezártam a kocsiba. Nem menekülhet. - mondtam és megcsörgettem szeme előtt a kulcsokat. - Na de hogy állunk? Hozhatom? - kérdeztem és körülnéztem.

Az amúgy is hangulatos kis bárban az ünnepi díszítés igazán jól nézett ki. Lampionok lógtak a plafonról, a világítás kicsit pirosas fényben játszott. A kaják és innivalók már a helyükön voltak a pulton. és a sok ismerős arc mind azt sugallta, minden rendben lesz.

-Minden el van rendezve. Hozhatod. - mondta mosolyogva barátnőm. Összecsaptam két tenyeremet, sarkon fordultam, majd kimentem. Odaszaladtam a kocsihoz majd bekopogtattam az ablakon. Justin felkapta a fejét majd elmosolyodott. Kinyitottam az autót majd Justin kiszállt.

-Na gyere. - mondtam mosolyogva majd visszaadtam neki a kulcsokat.

Justin bezárta a kocsit, zsebébe csúsztatta a kulcsot, majd elindultunk. A bejárat előtt megálltunk. Justin mögé álltam, és egyik kezemmel eltakartam, a szemeit. Szabad kezemmel lenyomtam a kilincset, majd kinyitottam az ajtót. Mindenki csöndesen, vigyorral az arcán várt már ránk. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd belesuttogtam Justin fülébe:

-Kész vagy? - mondtam halkan.

-Már hetek óta. - mondta és széles mosoly terült el arcán.

Lassan leemeltem a kezemet szemei elől majd engedtem hogy kinyissa szemét és szemügyre vegye a helyszínt.

-Meglepetés. Ez az este a tiéd. Itt van egy helységnyi jó fej ember, mindenki arra vár hogy megismerjen téged, és egy jót bulizzunk. - mondtam mosolyogva. Liza ekkor benyomott egy kis zenét, Black Eyed Peas - The time szólt. Megöleltem Justint.

-Annyira imádlak. - súgta fülembe.

-Megérdemled ezt az estét. - mondtam mosolyogva majd elhajoltam tőle. - Na gyere, ismerkedj. - simítottam mag vállát, megfogtam kezét és a többiek felé húztam...

102.fejezet

Sziasztok! Itt a következős rész :) Sok leírós rész lett benne szerintem, de most kell ilyen is. hétvégén nem tudom hogy lesz-e rész, hétfőn dogát írok angolból és jól kéne sikerülnie. Azért próbálkozok majd :) addig is olvassátok ezt és komizzatok ;)

A ruha :)

-Mia, Pattie azt mondta...ooo bocsi. - lépett be Christian az ajtón. Justin csak fújt egyet orrán majd a fiúra nézett.

-Most már mond. - mondta kicsit ingerülten, de persze nem volt olyan mérges.

-Csak Pattie azt mondta, hogy lassan menjünk. - mondta kicsit félénken, és amikor látta milyen pózban vagyunk el is fordult. Justin kapcsolt és inkább leszállt rólam. Én felültem rendes pózba, egyik lábamat felhúztam és karommal körülöleltem, fejemet pedig térdemre tettem, úgy figyeltem felváltva a két srácot.

-Oké, egy perc és mehetünk csak összeszedjük a cuccunkat. - mondta Justin majd megvakarta fejét. Én végignéztem magamon, és rájöttem, hogy én még a táncos ruhámban ücsörögtem.

-Legyen inkább 10. Nekem még át kell öltözni. - mondtam. Chris bólintott, majd kisompolygott a szobából.

-Azt hiszem én akkor megyek. Mondta Justin és magára nézett. Még ő is a színpadi szerelésében feszített. Adott még egy gyors puszit az arcomra majd kiment.

Ahogy körbe néztem a szobán, észrevettem a kevés cuccot. Hiányoztak Amy dolgai. Biztos még az előtt összepakolt, hogy Justin bejött volna. Gyorsan átöltöztem abba a ruhába, amelyikbe jöttem, a fellépős összeállításomat felakasztottam egy vállfára és a kanapén hagytam. Sminkes cuccaimat beledobáltam neszeszerembe, majd az összes kint maradt ruhát és egyéb dolgot belepakoltam a táskámba. Mikor kész voltam, még utoljára körbenéztem, nem-e hagytam ott semmit, majd miután úgy véltem kész vagyok, kimentem.

Odacsapódtam Pattiékhez majd rögtön utánam Justin is megérkezett. Mikor már nem kellett senkire se várni, elindultunk kifelé.

-Pattie, én biciklivel jöttem. - fordultam felé mielőtt még kiléptünk volna az épületből.

-Ne aggódj. Majd elvisszük hozzátok. De nem engedem, hogy ilyen későn biciklivel menj haza. Elviszünk kocsival. - mondta mosolyogva.

-Oké, köszönöm. - mosolyogtam vissza rá.

Ahogy átléptük a küszöböt, egy hatalmas tömeggel találtuk szemben magunkat. Nem sejtettem volna, hogy ilyen gyorsan híre megy a ma este történteknek...

A tömegben voltak újságírók és fotósok is, de legtöbbje rajongó volt. A vakuk villogásától alig láttam. Kicsit lassan de elbotorkáltunk a kocsiig. Mindenki gyorsan bepattant, majd amilyen gyorsan csak tudtunk, elhajtottunk. Az úton mindenki csöndben volt, nem voltunk túl aktívak, senkinek se volt sok energiája. Először engem tettek ki a házunk előtt. Justinnak csak egy gyors puszit adtam, majd miután elhajtottak bementem. Anya épp a tévé előtt ült, Audry meg egy zacskó gumicukrot majszolt a konyhapultnál üldögélve.

-Megjöttem. - dobtam le a táskámat a bejárati ajtó mellé.

-Na milyen volt? - kérdezte anyu.

-Nem volt semmi különös. Ha volt is, azt majd megtudod a tévéből. - mondtam sokat sejtetően. Direkt nem mondtam el neki a történteket.

-Történt valami? - csillant fel anya szeme.

-Majd megtudod. - rántottam vállat majd húgom felé vettem az irányt. - Ilyen későn eszel gumicukrot? - mondtam.

-És? Anyu azt mondta hogy ehetek. - rántott vállat flegmán. Gondoltam egyet és én is belemarkoltam az édességbe majd megtömtem számat. Miközben elnyammogtam, lenyúltam egy csomag kekszet és a táskámat magam mögött húzva felbaktattam az emeletre, be a szobámba. Levetettem magamat az ágyra és felbontottam a kekszet. Közben benyomtam a tévét is majd elkezdtem enni. Épp a Hannah Montana ment ;D. Miközben nyugodtan feküdtem és néztem ahogy Miley Stewart éli kettős életét megcsörrent a telefonom. Előkotortam a zsebemből majd felvettem.

-Halo? - szóltam bele és lenyeltem az utolsó falat csokis kekszet is.

-Szia. Csak muszáj volt hallanom még a hangod. - hallottam meg Justin hangját és láttam magam előtt ahogy alsó ajkát harapdálja. Én csak halkan felnevettem.

-Mi a holnapi nap programja? - kérdeztem miközben lehalkítottam a tévét.

-Délelőtt délután neked semmi. Nekem kell mennem interjúkra. Este pedig.. - nem hagytam hogy befejezze.

-Este pedig hatra gyere ide. - mondtam mosolyogva és hajamat csavargattam (pedig sosem szoktam).

-És milyen alkalomból? Vagy mit fogunk csinálni? - kíváncsiskodott.

-Megkapod a meglepetésedet. - mondtam és annyira izgatott voltam már hogy elkezdtem az ágyon fel-le rugózni.

-Komolyan? - éreztem hangján hogy ő is izgul. Már olyan régóta húztam ezzel a meglepetés dologgal.

-Igen. - mondtam majd eldőltem az ágyon.

-Már alig várom. - ezt úgy mondta mint egy lány :D

-Na de mostmár leteszem. Holnap este hatkor akkor. - mondtam.

-Rendben. Ott leszek. Szia, szeretlek! - mondta aranyosan.

-Én is. - köszöntem el majd kinyomtam a telefont. Elszaladtam letusolni, gyorsan átvettem a pizsamámat, megmostam a fogamat, kifésültem a hajamat majd visszamentem az ágyamba. Adtam egy kis hangot a tévére majd mivel már túl lusta voltam bekapcsolni a laptopot, felmentem a telefonomról Facebookra. Láttam, hogy Liza 1 percce tett ki egy állapotot, gondoltam biztos nem alszik, ezért kiléptem a netből és felhívtam.

-Mondjad édes. - szólt bele vidám hangon.

-Szia, na csak annyit akartam megkérdezni, hogy a holnap még áll? Tudod. - kérdeztem.

-Persze. Mindent elintéztem. - mondta boldogan.

-Oké, ezer hála érte. Remélem megválogattad az embereket. - mondtam.

Még megbeszéltük a holnap részleteit, elköszöntünk egymástól majd letettük. Már nagyon álmos voltam, így a tévét kikapcsoltam és bebújtam az ágyba. Nem kellett sok, gyorsan elaludtam...

Reggel elég sokáig aludtam, 11-kor a szomszéd kutyájának hangos ugatására ébredtem. Álmos fejjel odavonszoltam magamat az ablakhoz majd kiordítottam.

-Hallgattassa már el! - kiáltottam. De csak utána esett le hogy talán nem kellett volna. Gyorsan bezártam az ablakot és lebuktam, nehogy valaki meglásson. Pár perc guggolás után kicsoszogtam a fürdőbe. Beálltam a zuhany alá és megengedtem a forró vizet. Hajamat is kimostam. Miután letusoltam, megtörölköztem majd beálltam a tükör elé. Kifésültem a hajamat, majd elővettem a hajcsavaróimat. Kiválogattam a kosárkából a legnagyobbakat majd a hajam háromnegyedét becsavartam. Így bár egészen retro-fejem lett, nem nagyon törődtem, otthon úgyse látja senki. Kimentem a szobába, előkaptam egy piros kosaras nadrágot és egy bő sárga pólót, amire a 'Sunshine Beach' felirat állt. Kimentem a szobából, majd leszökdécseltem a lépcsőn. Audry a tévé előtt ült, valami agyzsibbasztó mesét nézett, anyu pedig a konyhában telefonált. Mikor meglátott a csavarókkal teli hajammal, kicsit kigúvasztotta a szemét, de leintettem, hogy ne mondjon inkább semmit. Elővettem a müzlit, a tejet, egy kis tálkát és egy kanalat, majd neki láttam reggelimnek ami ebédnek is megfelelt volna az idő szempontjából. Gyorsan bekanalaztam a kaját, elpakoltam magam után majd visszamentem a szobámba. Arra gondoltam, előkeresem a megfelelő ruhát estére.

Odasétáltam a szekrényhez, majd elkezdtem kutakodni benne. Ha kezembe akadt egy ruhadarab, de nem találtam megfelelően, lehajítottam a földre. Sokat felpróbáltam, volt amit csak magamhoz tettem, fordultam egyet kettőt a tükör előtt de sajnos a szekrényem negyede nem bizonyult megfelelőnek egy ilyen alkalomhoz. Egy óra keresgélés után lerogytam az egyik ruhakupacra. Már csak a szekrény aljában volt egy kisebb csapat ruha. Kezemmel beletúrtam, hogy kivegyek néhányat, de valami keményebbe akadtak bele ujjaim. Meglepődve tapogattam meg egy kicsit az ismeretlen tárgyat, majd felemeltem azt a pár felsőt ami rajta volt és kihúztam. Egy dobozt tartottam kezemben. Babarózsaszín színű volt, rajta egy fekete filccel odarajzolt szívvel. Végighúztam mutatóujjamat a doboz tetején majd miután nem ugrott be, hogy mi lehet a tartalma, kinyitottam. Amint megláttam a benne rejlő gyönyörűséget azonnal felvidultam, és tudtam, nem kell tovább keresnem. Azonnal levettem a ruhámat majd felvettem a kincset, amit a szekrényem legalja rejtegetett előlem. A tükörből visszaköszönő látványnak alig hittem, én álltam ott de a ruha, ami rajtam volt egy mesébe illő darab volt. Egy pánt nélküli, kék színű, térdig érő koktélruha volt ez. Felül testhez feszülő volt, alja kicsit kibővülő, fodrokban végződő. Fent futó szegélyénél, bal oldalt egy szépen megkötött masni ékeskedett, lent pedig, pipacsokra hasonlító, de a kék árnyalataiban pompázó nagyobbacska virágok díszítették alját. Anyaga kicsit fénylett, de az én ízlésemnek pont megfelelt, színe pedig gyönyörűen kiemelte az én élénk kék szemeimet.

Ahogy mosolyogva méregettem magamat a tükörben, visszaemlékeztem, mikor és kitől kaptam a ruhát.

8 éves voltam, amikor anyával a városban sétálgattunk, és az egyik üzlet kirakatában megláttam ezt a szépséget. Szinte az üvegre tapadtam. Azt kívántam bárcsak elég nagy lennék, hogy felvehessem, de akkor nem csak ez volt a baj, pénzünk sem volt rá. 2 héttel később, anyát előléptették, pont a szülinapom előtt. Ő pedig azt a plusz pénzt, amit kapott, arra szánta hogy megvette nekem ezt a ruhát. Azt mondta nekem akkor, hogy még nem vagyok elég idős hogy hordjam, de az enyém. Megígértem, hogy egy különleges alkalomkor fogom felvenni majd, amikor már 'felnőttem' a ruhához.

Úgy éreztem, most itt volt ez az alkalom. Mi más lenne jobb, mint egy kedves meglepetés a szerelmemnek? Még egyszer végigsimítottam rajta majd levettem. Feltettem egy vállfára és a szekrényem oldalára akasztottam.

Nekiálltam visszapakolni a ruháimat. Kb. egy órámba telt mire minden a helyére került. Volt olyan polc amit kicsit átrendeztem, és a szekrény egy részét átcsoportosítottam. Mikor végeztem, megnéztem az időt.Már három óra volt. Épp az jutott eszembe, hogy felhívom Lizát, amikor megcsörrent a telefonom, és pontosan ő volt.

-Te gondolatolvasó vagy. - nevettem fel mikor felvettem.

-Hát ez alap drága. Nem tudtad? - hencegett de a végét ő is elnevette. - Na csak azért hívtalak, hogy a terep le van rendezve. Nagybácsimmal lerendeztem, privát lesz az egész, megnyugodhatsz.

-Oké. Ezt jó hallani. - mondtam és fújtam egyet orromon keresztül.

-Semmi para. Akkor gyertek hatra. Na megyek lassan készülődni. Puszkó. - mondta.

-Szia, puszi. - mondtam majd kinyomtam. Bementem a fürdőbe.

Kinyitottam a kagyló alatti kis szekrényt és elővettem a nagy sminkes dobozomat. Azokat a sminkes cuccokat, amiket gyakran használok, egy kis neszeszerben tartom a tükröm előtt. A nagy dobozt csak akkor veszem elő, amikor bulizni megyek vagy ilyesmi. Először felkentem egy kis alapozót aztán a szememre koncentráltam. egy halvány kék színt vittem fel, tussal kihúztam egy kicsit cicásra, majd szempilláimat spirállal kifestettem. A végeredmény nem is lett olyan rossz, bár fél óráig tökéletesítgettem, így reménykedtem is benne, hogy meg tudom csinálni. Mikor végeztem, elpakoltam a sminkjeimet, vissza a dobozba csak a szájfényt hagytam kint, mivel azt csak indulás előtt szoktam felkenni., az pedig ment a szekrénybe. Elérkezettnek éreztem az időt, hogy nekilássak a hajam formázásának. Szépen, egyesével kiszedtem a csavarókat, volt néhány tincs, ami még nedves volt, azokat egy kicsit megfújtam hajszárítóval. A végén, mikor már az össze csavaró a kagylóban végezte, előszedtem egy ritka fogú fésűt. Egy kicsit megfésültem a hajamat, helyre igazítottam pár tincset, elöl pedig, a rakoncátlanabbakat hajsütővassal a megfelelő pózba göndörítettem. Elöl volt néhány rövidebb tincsem, amik egykor még frufruként szolgáltak, de azóta lenövesztettem őket, azokat oldalt feltűztem. A végső eredmény egész jó lett, eldöntöttem, hogy máskor is be fogom csavarni a hajamat. Végül még fújtam egy kevés lakkot, hogy minél tovább megőrizze a göndörséget, és már kész is voltam. Fél öt volt. Gondoltam, lemegyek és rácsapok arra a tábla csokira, amit reggel láttam a konyhaszekrényen. Amikor kiléptem volna a szobából, felcsendült az ismerős dallam, ismét csörgött a telefonom. Justin.

-Szia. - szóltam bele vidáman.

-Szia. Tanácstalan vagyok. Mit vegyek fel erre a meglepetésre? - kérdezte.

-Hát, egy kicsit csípd ki magadat. Nem kell nagyon. - mondtam majd hátradobtam előrelógó hajtincseimet.

-Oké. Már nagyon izguloooook. - mondta mint egy kisfiú.

-Azt hallom. Amúgy már végeztél az interjúkkal?

-Aha. - válaszolt röviden.

-Éés? Volt valami?

-Csak a sablon szöveg. Ugyanaz. - mondta kicsit unottan.

-Na jó. Én akkor most leteszem, hatkor gyere. - mondtam.

-Rendben. Szia. - mondta.

-Szia. - köszöntem el majd letettem.

Ahogy a kezemben forgattam a telefonomat, eszembe jutott valami. Tárcsáztam Kenny számát.

-Mond csajszi. - szólt bele vidáman.

-Szia Kenny. Justin szólt már az estéről? - tértem egyből a lényegre.

-Persze. És természetesen nekem is el kell kísérnem.

-Most nem. Ez egy privát hely lesz, én, vagyis a barátnőm Liza már mindent elintézett. Biztonságos.

-Hát nem tudom... - húzta a száját.

-Naaa, Kennyyyy. - nyavalyogtam.

-Oké, oké. De vigyázz erre a csávóra. - adta be a derekát.

Köszii. Nem fogsz bennem csalódni. - mondtam vigyorogva.

Gyorsan elköszöntem Kennytől majd végre lementem a konyhába. Lenyúltam a csokit, ettem pár kockát, még néztem egy kicsit a tévét majd fél hatkor felmentem felöltözni.

Levettem otthoni ruháimat majd odamentem az én gyönyörűségemhez. Leszedtem a vállfáról, majd óvatosan belebújtam. Felhúztam oldalán a cipzárat majd megigazítottam alján a fodrokat. Előszedtem egy fekete magassarkút majd belebújtam. A szekrényből kikotortam egy apró, fekete oldaltáskát, amin egy nagy masni van. Beletettem a telefonomat, az igazolványaimat meg a tárcámat. Mire mindennel készen voltam már háromnegyed hat is elmúlt. Lent csengettek.

-Mia! Érted jöttek! - kiabált fel anyu. Keresztbe akasztottam magamon a táskámat majd elindultam lefelé. A lépcső tetején megálltam. Anyu és Justin is tátott szájjal néztek rám. Elindultam lefelé...

101.fejezet

Hát most tudom egy ideig nem voltam, de más dolgok szívták le a kreativitásomat, ezért inkább nem akartam hogy szart hozzak össze. de mostanra végül összekapartam valamit, már régebben elkezdtem ezt a fejezetet de tényleg nem volt semmi ötletem meg fantáziám, sajnos a mostani dolgaim ezeket leszívták xdd. na de akkor most itt vagyok, következőt megpróbálom hamarabb hozni. jó olvasást, komizzatok, csóók <3

Szájfény

A backstage-ben mindenki vigyorogva nézett engem én meg csak fülemet-farkamat behúzva suhantam át a folyosón de közben én is szüntelenül mosolyogtam. Éreztem hogy arcom színe inkább a piros árnyalatába nyúlik, bőröm tiszta forró volt. Beslisszantam az öltözőmbe, magamra zártam az ajtót, majd kábultan a földre csúsztam. Szememet összeszorítottam és újra meg újra visszajátszottam magamban a történteket. Gondolatmenetemet egyedül Amy hangja szakította félbe.

-Na mi van? Hogy tetszett Justin kis afférja? - kérdezte mosolyogva miközben leült a kanapéra. Fejével biccentett az üres hely felé, felálltam, odasétáltam és leültem. Sóhajtottam egy mélyet, alsó ajkamba haraptam és Amy-re néztem. - Na mondj már valamit! - mondta nevetve.

-Nem tudok mit. Annyira aranyos. - mondtam és szüntelenül csak mosolyogtam. - Te tudtál róla? - kérdeztem.

-Itt kábé mindenki tudott róla. - felelte nevetve.

-Na szép. - tettettem a durcát. - Te, figyelj, nem kéne mennünk a színpadra? - aggodalmaskodtam.

-Scooter mindkettőnket felmentett. Te csak emészd most a helyzetet. - mondta mosolyogva.

-Huh. Oké. Ezt azért nem csak nekem lesz nehéz feldolgozni. Gondolj bele. Mikor 'szakítottunk' mennyi rajongó örült neki, és most pár nap múlva megint elrabolom tőlük. - gondoltam bele majd mereven a padlót kezdtem el bámulni.

-Nyugi, valahogy azt is megemésztették, hogy Brad Pitt elvette Angelina Jolie-t. - legyintett barátnőm. Én csak halványan elnevettem magam majd hátra dőltem a kanapén. Lecsuktam szemeimet és próbáltam egy kicsit lazítani. Kezeimet összekulcsoltam hasamon és csak hallgattam, ahogy Amy össze -vissza pakolászik körülöttem az öltözőben.

-Mia drága én itt hagylak. Majd jövök. - mondta Amy amire én csak egy nyögéssel válaszoltam. Hallottam az ajtó nyitódását majd záródását, majd magamra maradtam a csöndes öltözőben. Talán elaludhattam mert az ajtó nyikorgására lettem figyelmes. Zavartan kaptam föl a fejemet. Justin állt az ajtóban.

-Jaj, felébresztettelek? Sajnálom. - jött oda hozzám bűnbánó arccal. Leült mellém majd derekamat oldalról átölelte és közel bújt hozzám.

-Csak elszundítottam. - mondtam kicsit álmos hangon és nagyokat pislogtam. felültem majd karommal Justin nyakát fontam körül, fejemet pedig vállára hajtottam.

-Mondj valamit. - mondta félénken.

-Mit szeretnél hallani? - kérdeztem mosolyogva.

-A véleményedet a ma estéről. - mondta kacéran.

-A véleményem az, hogy...ez a pasi, aki itt ül mellettem, - nyomtam egy puszit puha arcára - annyira bátor és elképesztő és imádni való, és én annyira de annyira szeretem, hogy nem tudom elmondani. Remélem ezt ő is tudja és ő is ugyanígy gondolja a dolgokat. - mosolyogtam rá.

-Szerintem ez a srác nagyon is így gondolja. Biztos forrásból tudom. - mondta félénken majd még jobban hozzám bújt. Arca egész közel volt enyémhez, aranyosan szuszogott, haja kicsit nedves volt az izzadságtól. Mély levegőket vett és közben próbálta lelassítani szívverését. Homlokomat az övének támasztottam és belenéztem gyönyörű szemeibe.

-Annyira örülök hogy igent mondtál. - mondta mosolyogva és arcomat kémlelte. Tekintetét végigvezette nyakamtól egészen szememig. Arcom minden pontján átsiklott. Elmosolyodtam majd ahelyett, hogy bármit is mondtam inkább megcsókoltam. Először megilletődött de utána készséggel viszonozta. Lábamat a már ismert mozdulattal átlendítettem Justin csípőjén, így ölébe ültem. Mindkét kezemet arcára simítottam és úgy élveztem a pillanatokat. Két karjával derekamat fonta körül. Egyiket kicsit feljebb csúsztatta, hátam közepére, másikat ugyanott hagyta. Lábammal körülöleltem testét, bal kezemet felvezettem álla vonalán egészen füléig, majd beletúrtam hajába. Frufruját egy erőteljes mozdulattal felállítottam majd el is mosolyodtam kicsit. Justin erre csak lejjebb csúsztatta egyik kezét majd belemarkolt fenekembe. Már muszáj volt felnevetnem. Szinte kitört belőlem. Justin egy vicces arccal nézett rám, amolyan 'én most tényleg nem értem min nevetsz de biztos vicces lehet ha ennyire tetszik' arckifejezés volt ez. Miközben hangosan nevettem szép lassan Justin is rákezdett. Mindketten csak nevettünk és nevettünk. Én kínomban már lehuppantam a földre. Justin a kanapét verte kezével, de a legviccesebb, hogy már igazán egyikőnk sem tudta, miért is volt ez most olyan vicces. Mikor annyira már nem röhögtem, felnéztem Justinra. Haja még mindig ugyanúgy az égnek állt ahogyan én 'beállítottam' neki. Ettől megint egy kicsit elnevettem magam, majd miután már úgy éreztem biztos lábon meg tudok állni, föltápászkodtam majd Justin felé hajoltam. Ő csak becsukta szemét és már várta, mikor kap egy csókot, de én gondoltam egyet, és inkább ujjaimmal beletúrtam hajába, és eszeveszettül elkezdtem kócolni. Felészlelt és ő pedig derekamnál kezdett el csikizni.

-Justin nee! - kiáltottam majd a kanapéra vetődtem és csak szenvedtem. Megállás nélkül csak ordibáltam és óriási kacajok közepette kérleltem hogy hagyja abba, de nem tette. Aztán mikor egy pillanatra megállt hogy csináljon egy hajrázást, én kihasználva az egérutat kicsusszantam alóla majd az öltöző másik végébe menekültem. felkaptam a szájfényemet, letekertem és felé emeltem mint valami kardot.

-Figyelem, szájfény van nálam, és nem félek használni. - mondtam komolyan de a végét már elnevettem. Justin a fenyegetésem ellenére is közeledett felém. - Komolyan mondom! - mondtam nevetve, majd mivel nem fogadta meg a tanácsomat, egy szép csíkot húztam az arcán keresztbe. Egy percre meglepődött, kancsított egyet, megpróbálta bemérni a csillogó vonal elhelyezkedésé arcán, aztán rám nézett.

-Mond hogy ez le fog jönni. - kérdezte és közben nevetett.

-Hát, lejön, de kicsit ragadós. - mondtam vigyorogva. Lassan odasétáltam hozzá, jobb oldalán megálltam, egy kicsit lábujjhegyre emelkedtem és arcához hajoltam. - Persze szokd meg ezt a színt, mert én mostanában ezt használom. - mondtam kacéran és egy cuppanósat nyomtam arcára, ezzel is egy kis szájfényt kenve oda. Alsó ajkamra haraptam és próbáltam nem fülig érő szájjal mosolyogni.

-Na most már elég lesz! - mondta és hirtelen felkapott ölébe. Csodálkoztam, hogy volt ennyire erős még a koncert után is, hogy csak így felemelt. Biztos túltengett benne az energia...

'Ledobott' a kanapéra én csak szüntelenül nevettem. Felém kerekedett, kezével fejem két oldalán támaszkodott. Elszánt, mégis vicces tekintettel nézett rám.

-Na ide figyelj. Az egyetlen hely, ahol szájfény érheti a bőröm, az csakis a szám. Úgyhogy most....vagy kensz oda is egy kicsit,...vagy lenyalod a többi helyről. - mondta vigyorogva a lehetőségeimet.

-Hát nem is tudom melyiket válasszam. Nincs harmadik eshetőség? - kérdeztem kacéran.

-Nem, nincs. És szerintem nem is akarod, hogy kitaláljak. - mondta és szeme olyan rosszfiúsan csillogott. Volt egy sejtésem, hogy mi lett volna a harmadik lehetőség... :P

-Oké, akkor azt hiszem.... - hezitáltam mosolyogva.

-Hopp, lejárt az idő. Akkor én választok. Első lehetőség Bííp. - adott ki magából olyan gépes hangot, mint amikor egy játékban lejár az idő.

A következő pillanatban már éreztem is ajkának édes ízét. Vicces oldala már el is tűnt, lágyan, lassan csókolt. Leginkább alsó ajkamat puszilgatta, ezzel teljesen leszedve a maradék szájfényt is számról. Csókcsatánkat egy váratlan vendég zavarta meg...

100.fejezet

uu buék mindenkinek ;) remélem mindenkinek jól telt a szilveszter, nem voltatok olyan full részegek, csak kicsit :D én kb most hulla vagyok xd. itt folyok le az ágyról. hát mindegy. kicsit jó volt a tegnap este. örülök hogy már csütörtökön elkezdtem a 100. fejezetet, mert most még sehol sem tartanék vele. de most itt van, elhoztam és extra hosszú, és annyira örülök hogy eljutottam oda, hogy 100.fejezet *.* szóval olvassátok egészséggel :D amúgy, mellékes információ, hogy nekem ez a január elseje nagy nap, mert ma egy éve, hogy rajongó lettem :) szóval én már egy kerek éve erősítem a belieberek táborát ;) na jó olvasást és légysziii így a századik fejezethez mindenki írjon legalább egy kommmentárt ;) köszönöm pusszantás minden olvasónak :) <3

Én sem.

Justin, mivel hogy ő volt az, aki berántott az öltözőbe, kicsit lazított szorításán, így megtudtam fordulni, hogy szembe kerüljek vele. Karommal körbe fontam nyakát és elmosolyodtam.

-Te olyan bolond vagy. - mondtam és halkan felkuncogtam.

-Te teszed ezt velem. - hárította rám viselkedését.

-Igen? És mivel? Én most nem tettem semmit. - emelgettem szemöldökömet.

-Már - nyomott egy puszit arcomra - a - még egyet - létezésed - és még egyet - is tökéletesen elég ahhoz , hogy kellőképpen megbolonduljak. - mondta majd csábosan megvillantotta rosszfiús mosolyát.

-Bolond vagy. - nevettem el magam.

-Ezt már mondtad. Mondj valami mást. Várj. Ne. Inkább ne mondj semmit. Van egy jobb ötletem hogy mit csinálj. - mondta sokat sejtetően majd a következő pillanatban ajkait már a számon éreztem.

Egyik kezével derekamnál fogva húzott közel magához, másikat hátamon járatta le s föl. Arcát két kezem közé fogtam és azonnal visszacsókoltam. Egy lépést tett előre, ezzel párhuzamosan nekem hátra kellett mennem, mígnem a falnak ütköztünk. Mindketten belemosolyodtunk csókunkba de egy percre sem engedtük el a másik ajkát. Egyszerre indultunk el oldalra hogy elérjük a kanapét, ne nem gondolni semmi rosszra! Mikor végül lábammal nekiütköztem, lassan leültem majd Justin is követett. Elég kényelmetlen volt úgy élvezni a csók édes ízét hogy mindkettőnk gerince majd' kifordult. Így lábamat átlendítettem Justin csípőjén és ölébe ültem vele szemben. Fellépett köztünk egy kis szintbeli különbség, így én egy kicsit 'legörnyedtem' hogy elérjem édes arcát ajkaimmal. Kis idő múlva már szinte alig kaptam levegőt, muszáj volt szünetet tartanunk. Lecsusszantam mellé a kanapéra de lábaimat ölébe helyeztem. Egyik keze combomon , másik pedig térdemen pihent. A szobában még mindig sötét volt, csak a kinti fények törtek utat az ablakon át, megvilágítva nagyon halványan Justin arcát. Tekintetével csak engem fürkészett, apró mosoly bújt el szája sarkában, de én észrevettem. Barna szemei elégedettséget sugároztak, kiélvezte a pillanatokat.

-Mire gondolsz? - kérdeztem halkan majd beletúrtam homlokánál selymes hajába.

-Rád. Hogy milyen jó hogy megint itt vagy mellettem. - mondta és végig simított arcomon mutatóujjával. Éreztem hogy elpirultam egy kicsit, de ez a fényviszonyok miatt szerencsére nemigazán látszódott. - Annyira rossz hogy nem vagy velem.

-Most itt vagyok. - mondtam halkan.

-Igen de ez más. Én azt akarom, hogy koncert után is velem legyél, hogy a nap minden percét együtt töltsük. Hogy bármikor beszélgethessünk, hogy bármikor átölelhesselek. - sorolta kívánságait és mindvégig mélyen a szemembe nézett. Nem tudtam mit mondani csak sóhajtottam egyet, majd nyomtam egy apró puszit szájára. Mikor elhajoltam tőle szeme csukva volt. Lassan kifújt egy mély levegőt az orrán majd óvatosan kinyitotta szemét. Kintről egyre nagyobb zaj hallatszódott be.

-Nem láttátok Justint? El kéne kezdeni a hangpróbát. - méltatlankodott valaki a folyosón.

-Azt hiszem, téged keresnek odakint. - mondtam halkan. - Talán ideje lenne mennünk.

-Ne! Olyan jó ez most így. - mondta kérlelően. Szívesen maradtam volna még órákig is, de muszáj volt ellent mondanom neki.

-Justin, nem lehet. Én is szívesen maradnék itt még jó sokáig, de te is tudod hogy nem lehet. - lomboztam le egy kicsit. Arcán látszódott a csalódottság. - Gyere, menjünk. - mondtam majd fölálltam és kezemet nyújtottam neki. Ő lassan megfogta, majd vonakodva, de felállt. Már majdnem ott voltunk az ajtónál, amikor eszembe jutott.

-Talán nem a legjobb ötlet így, együtt, kézen fogva kimenni. - mondtam kicsit félénken. Sóhajtott egyet majd elengedte a kezemet.

-Menj előre. Majd megyek én is. - mondta gondterhelten. Olyan rossz volt szegényt ennyire rossz hangulatban látnom, és a legfájdalmasabb az volt, hogy miattam volt ilyen.

Adtam még neki egy utolsó puszit a szájára majd kisurrantam az öltözőből. Szerencsére senkinek sem tűnt fel, hogy Justin öltözőjéből jöttem ki. Gyorsan végigmentem a folyosó végére, és odacsapódtam a táncos fiúkhoz.

-Sziasztok! - üdvözöltem őket és próbáltam egy mosolyt varázsolni az arcomra.

-Hát téged is lehet még látni? - mondta nevetve Peter.

-Haha. Na mizu van? - kérdeztem, de közben állandóan csak Justin öltözője felé pillantgattam, vártam mikor lép ki, szemébe akartam nézni. Látni akartam gyönyörű barna szemeit.

-..szóval így állunk. Hé. Mia, itt vagy? - kezdett el csettintgetni Peter az arcom előtt.

-Mi? Ja bocs csak elbambultam. - mondtam kicsit összezavartan. - Bocsi, mit mondtál?

-Csak azt, hogy nemsokára új koreográfiát fogunk tanulni a Baby-hez. Szóval lesz néhány plusz próba. Benne vagy?

-Persze. - mondtam mosolyogva.

-Na gyertek, menjünk a színpadra. Kezdjük el a parádét. Justin is biztos nemsokára jön. - intett Adam a színpad felé. Mindenki helyeselt így elindultunk a színpad felé. Még egy utolsó pillantást vetettem a folyosó felé, hátha elkapom Justin tekintetét, de ugyanolyan üres volt, mint az előtt. Sóhajtottam egyet, majd követtem a fiúkat...

Hello L.A.! Remélem mindenki kész van egy jó bulira! Akkor kezdjük! - kiáltotta Justin a sikoltozó tömegnek. A show elkezdődött. Miután ott hagytam az öltözőben Justin olyan furcsa lett. Mintha készült volna valamire. Közben magamat okoltam azért, mert ahányszor a szemébe néztem, úgy éreztem Justin mérhetetlen szomorú.

Mindenkiben túltengett az adrenalin, a fiúkról sugárzott az energikusság és a jó kedv. Justin őrülten nyomta a dalokat, táncolt, kiáltozott, a közönség pedig csak tombolt. Fergeteges volt.

Lejöttem a színpadról, mert két szám erejéig nem volt dolgom ott. Csöndesen mentem végig a folyosón. Volt legalább 10 szabad percem, mert a One Less Lonely Girl volt soron, így még előtte bejátsszák az intro-t még felhívják a lányt a színpadra, ezek nekem mind mind plusz percek. Benyitottam öltözőmbe, telefonomért nyúltam. Megnéztem, keresett-e valaki. Csak egy nem fogadott hívásom volt valami ismeretlen számtól. Nem hívtam vissza, gondoltam, ha igazán fontos, majd keres máskor. Visszadobtam a táskámba a telómat majd elindultam, hogy talán kimegyek 2 percre a parkolóba, hogy megszellőztessem magam.

-Szia Scooter. - köszöntem oda neki mikor elsétáltam mellette a kijárat felé.

-Mia. - mondta amolyan 'üdvözöllek' hanglejtéssel. - Mia?! Te meg hová mész? - kérdezte és szinte kétségbe esett.

-Csak gondoltam szívok egy kis friss levegőt. - mutogattam az ajtó felé. Kicsit értetlenül néztem menedzser barátomra, nem értem miért förmedt rám. Mintha lenne valami dolgom most.

-Nem, nem mehetsz innen. - szögezte le.

-De hát miért? - nevettem fel értetlenül.

-Mert. Mert én azt mondtam! Na gyere, - megragadta a karomat és elkezdett a színpad felé ráncigálni. - megmutatom hol kell most lenned. Ez, egy kis..terv változás. - magyarázta, közben pedig lerángatott valami lépcsőn. Nem tudtam merre megyünk és az emberek is fogyni kezdtek körülünk. Mikor leértünk a lépcsőn, bementünk egy ajtón. Elég alacsony volt a helység, ahova érkeztünk. Lent volt 2 pasas.

-Hé skacok. Akkor, amit megbeszéltünk. - mondta Scooter és olyan volt, mint aki titkos jelekkel adta volna le az utasításokat. A két fickó csak bólintott majd Scooter 'átengedett' engem nekik. Ördögi vigyor ült a képén, majd kiment és bezárta maga mögött az ajtót. Az alacsony helységben eléggé sötét volt. A mennyezet olyan volt, mintha felettünk egy csapat csárdást járt volna. A magasabb fazon, odavezetett egy székhez. Leültetett, majd maradásra intett. Nem tudtam mi tévő legyek, szót fogadtam. Nagyon féltem, hogy mi fog történni. Scooter arckifejezése kifejezetten ijesztő volt.

-Oké, figyelj. Bármi történjék, ne szállj le erről a székről. Semmilyen körülmények közt. - ecsetelte a pasi. Halványan bólintottam egyet de már nagyon féltem.

-De mégis mi folyik itt? - kapkodtam a fejem össze-vissza.

-Csak nyugi. Nem lesz semmi bajod.

~Bajom? Mégis mi a szent szar folyik itt? ~ kezdtem nagyon kétségbeesni. A két pali elégedetten állt meg előttem, mikor is a székem elkezdett mozogni, méghozzá felfelé. Felettem a mennyezet megnyílt és egy pillanaton belül azt vettem észre, hogy a sötét kis zúg helyett, a színpad közepén álltam, vagyis ültem a székemen, aminek szélét görcsösen szorongattam ijedtemben. Éreztem ahogyan legalább 100.000 tekintet bámult rám. Nagyon nem vágtam a helyzetet. Akkor kezdtem el felfogni a dolgokat mikor Justin odajött mellém. Ijedten tekintettem rá, arcomról csak úgy sugárzott a meglepődöttség és a zavarodottság. Lágyan megfogta egyik kezemet majd a színpad elejéhez vezetett.

-Justin mi ez az egész? - mondtam hangosan a fülébe, mert az ordítástól alig lehetett hallani a normális beszédet. Justin letakarta mikrofonját és úgy válaszolt, hogy abba ne hallatszódjon bele.

-Mindjárt megtudod. - mondta majd alsó ajkába harapott.

Kétségbe esetten tekintettem körbe és körbe. Mindenki engem nézett, oldalt Scooter elégedetten vigyorgott a falnak dőlve. Mindenki várta, mi lesz a következő, én pedig egyre jobban azt éreztem, nem úszom meg annyival, hogy esetleg csak köszöntenem kelljen a közönséget. Itt egész másról volt szó.

-Egy kicsit most szeretném megbolygatni a koncert menetét. - mondta Justin a közönség felé fordulva. - Nem is tudom, hogy kezdjek bele, gondolkoztam azon, hogy esetleg, megírok egy beszédet és azt fogom majd felolvasni, de ez annyira hivatalos lenne és amúgy sem az én műfajom. Szóval inkább belevágok a közepébe. Néhány napja, azt hiszem kettő egész pontosan, hogy ti is hallhattátok, ahogyan bejelentettük Miával, hogy vége a kapcsolatunknak. Igazából nem szakítottunk, csak abban állapodtunk meg, hogy szüneteltetjük a közös programokat, nem találkozgatunk, csak ha hivatalos ügyben kell látnunk egymást. Én Igazán próbáltam betartani az egyezséget, de be kell hogy valljam, nekem egyáltalán nem ment. Szerintem sokatoknak van barátja. Milyen lenne, ha nem láthatnátok őt napokig, miután előtte minden egyes órát együtt töltöttetek? Hát szerintem ti is így lennétek a helyzettel, mint én. És akkor most jön a lényeg. Azért mondtam én el ezt az egészet, mert a szünet oka nem az volt, hogy már nem szeretnénk egymást vagy ilyesmi, hanem az, hogy egyszerűen nem volt olyan nap, hogy ne kaptunk volna gyűlölködő megjegyzéseket, vagy ne kötött volna Miába valamelyik rajongóm. És ezért döntöttünk úgy, hogy Miának jól jönne egy kis magány. És akkor most már tényleg a lényeget mondom, most arra szeretnélek megkérni titeket, hogy fejezzétek be ezt a folytonos gyűlölködést. Ezzel senki sem jut előrébb, mindenki tartsa meg magának a rólunk alkotott negatív véleményét, mert most, - itt felém fordult, majd megfogta másik kezemet is. Én csak kikerekedett szemekkel néztem rá. - arra szeretnélek kérni Mia, hogy kezdjük újra, fejezzük be ezt a szünet  dolgot, mert nekem ez egyáltalán nem megy. Kérlek. - nézett rám reményteli szemekkel. Rápillantottam a közönségre, az összes lány sikoltozott, de nem tudtam hogy örömükben, vagy pedig csalódottságuk miatt.

-Justin tudod hogy ez nem rajtam múlik, hanem rajtuk. - biccentettem fejemmel a legalább kétszázezres tömegre magam mögött. Justin hezitált egy pillanatot, elengedte kezemet majd kirohant egyenesen a színpad széléig.

-Megígéritek, hogy felhagytok a gyűlölködéssel? - kiáltotta torka szakadtából.

-Igeeeen! - ordította a tömeg egyszerre.

-Nem hallottam tisztán! Igen? - tette füléhez kezét tölcsért formálva.

-Igeen! - jött ismét a válasz eszméletlen hangosan.

Justin ugrott egyet majd ismét előttem állt. Mikrofonját eltolta arcától és úgy nézett szemembe. A stadion szinte elcsendesedett, csak egy halk, alapzajt lehetett hallani.

-Mia, kérlek. Hallottad, megígérték. Én annyira szeretlek és ... bármennyire is látszom most önzőnek de én nem akarom ezt az egészet csinálni. Én azt akarom, hogy mellettem legyél a nap 24 órájában. Én téged akarlak. - mondta könyörgő tekintettel és lassú léptekkel közeledett felé. Hazudnék ha azt mondanám, én nem ugyanezeket akartam, amiket felsorolt, mert eszméletlenül elviselhetetlen volt nekem is ez a rövid kis szünet, de abban a pillanatban még levegőt sem tudtam venni a meglepődöttségtől. Végül egy gyors helyzetmegfontolás után végre meghoztam döntésemet.

-Na, mit válaszolsz? - kérdezte Justin és igazából köztünk már alig volt hely. Más esetben zavart volna az a lánytömeg akik eszeveszettül sikoltoztak mikor Justin elkezdett közeledni felém, de most nem igazán tudott ez lekötni.

-Azt válaszolom, hogy...én sem. - adtam választ. Justin értetlenül nézett rám.

-Mi te sem? - kérdezett vissza.

-Én sem bírom ezt így tovább. Ebből leszűrheted a pontos választ. - néztem rá kajánul.

-Akkor ez most igen? Újra minden a régi? - kérdezte és szemei azonnal felcsillantak.

-Igen. - bólintottam. Ő hirtelen felkapott ölébe és elkezdett pörgetni. Én csak önfeledten nevettem.

-Igen! Azt mondta hogy igen! - kiabálta mintha csak a kezemet kérte volna meg és arra mondtam volna igent. Pörgött velem még hármat majd letett és szorosan átölelt. A stadion üdvrivalgásban tört ki, hátul az egész stáb legalább annyira majd' kicsattant az örömtől, mintha épp most nyerte volna meg a Grammy-t Justin. Örültem hogy ezzel a kis szócskával is milyen eredményt értem el az emberekben. Miután végre egy kicsit elléptünk egymástól én úgy döntöttem, ideje otthagynom a színpadot.

-Justin, én megyek. Mármint, lemegyek a színpadról. - mondtam mosolyogva majd elindultam de Justin megragadta a karomat és magához rántott. Már csak ajkait éreztem az enyémeken, és azt, hogy eszméletlen lassan és érzékien csókolt. Azonnal viszonoztam, de hamar véget vetettem csókunknak, mert nem gondoltam a legjobb ötletnek, hogy ennyi ember előtt csókolózzunk. Még utoljára rámosolyogtam Justinra, majd hatalmas vigyorral az arcomon sétáltam le a színpadról...

99.fejezet

cső csajok! éltek még? :O olyan keveset komiztok. tessék felébredni és nyomni egy komit! köszönööm*-* :D na itt a kövi és..pampampampammm a következő a 100. lesz *.* kitalálok majd neki valami plusszt hogy izgibb legyen :D amúgy a 100. majd kb jövőre várható mert holnap egész nap a szilveszterre fogok készülni :'D na csóók

Szülők

Kicsit sietősen szlalomoztam a járókelők között. Szerencsére nem sodortam el senkit és épségben megérkeztem a stadionhoz. Persze már jó pár fotós és riporter várta ezt a pillanatot, hogy feltehessék ostoba kérdéseiket és száz képet csinálhassanak rólam. Szerintem azt remélték hogy majd búskomor képpel fogom járni a világot, mert amikor energikusan és jó kedvűen sétáltam be a hátsó ajtón, mindenki kicsit értetlen képet vágott. Nem különösebben törődtem velük, inkább csak még szélesebb mosolyt varázsoltam magamra, és annál inkább odatettem magamat, hogy ha már ennyire kattognak a gépek, legalább jó képek szülessenek.

Miután besétáltam az épületbe egy egészen más világba csöppentem. Mindenki tette a dolgát, minden gondolat a koncert körül forgott. Megálltam egy percre, áthangolódtam az ottani légkörre majd elindultam megkeresni az öltözőmet. Végig mentem az egyik folyosón, és mázlimra pont annak a végén volt az enyém, és persze Amy-é. Mikor benyitottam ő már ott volt, fellépőruháját akasztotta épp le a fogasról.

-Szia! - köszöntem neki vidáman majd sporttáskámat ledobtam az egyik fotelbe.

-Heló! Hát téged is látni? - mondta majd megöleltük egymást. - Mesélj mizu van veled? - kérdezte majd levette nyakláncát a nyakából és gondosan eltette egy kis dobozkába.

-Élvezem a családdal és az itthoni barátokkal töltött minden pillanatot. - mondtam mosolyogva. - És a táncosokkal mizu van?

- Á semmi. Kicsit elfiúsodtam, mióta itt vagyunk L.A.-ban. Nincs egy lány se, kivéve persze Pattie-t.

-Sajnálom hogy egyedül vagy. - mondtam kicsit elszomorodottan, mert magamat éreztem a hibásnak, elvégre én lakok külön most csak a csapatból.

-Ugyan, nem a te hibád. Ha tehetném én is a családomnál laknék. - legyintett egyet kezével.

-Tényleg, a te szüleid hol élnek? - kérdeztem. Ezt még sosem említette.

-Attól függ, melyikre vagy kíváncsi. Apámat már évek óta nem láttam, legutóbb azt hallottam felőle, hogy Svájcba költözött. Anyám Párizsban lakik, de hónapok óta nem láttam őt sem. - mesélte teljes természetességgel, mintha olyan hétköznapi lenne, hogy a szülei a világ különböző pontján élnek és már rég nem látta őket.

-És akkor te hol laktál mielőtt eljöttél a turnéra? - kérdeztem értetlenül, hiszen azt mondta, az anyját se látta hónapok óta, a turné meg alig egy hónapja tart.

-A nagynénimnél. Anyámmal még januárban összevesztem valamin, de nagyon durván, én meg fogtam magam, és elköltöztem San Fransisco-ba Clarissa nénimhez. Aztán éltem a magam kis életét, eljártam versenyekre, mígnem megkaptam ezt a lehetőséget Justinnál. Persze egyből elfogadtam, és anyám bármennyire is ordibált velem a telefonba, nem tudott érdekelni. És mivel időközben Clarissa lett a törvényes gyámom, lévén hogy legalább 3 hónapja nála laktam, tőle kértem engedélyt hogy eljöjjek, ő pedig egy amolyan művészlélek, az elve, hogy csináld azt amit szeretnél, így könnyen elengedett. Innentől pedig a történetünk kereszteződik, úgyhogy nem kell tovább mesélnem. Bepakoltam egy bőröndbe, aláírtam egy szerződést és most itt vagyok. - mondta végig monológját.

-Értem. Hát akkor nem vagy túl jóban a szüleiddel. - vontam le a következtetést.

-Hát nem túlzottan. De azt hallottam hogy te is csak feles vagy. - nézett rám kérdően, de én leakadtam a 'feles' kifejezésnél. - Feles. Hogy csak az egyik ősöddel vagy jóban. - itt már leesett.

-Ja, hát igen. Apámról már azt se tudom él-e még. De, ez alatt a .. legalább 15 év alatt, amíg hiányzott mellőlem, egészen hozzászoktam hogy nekem a család csak anyát jelenti.

-Hát igen. Idővel hozzászokik az ember. - rántott vállat.

Egy kis csönd ékelődött a szobába Szerintem mindketten végig gondoltuk a szüleinkkel tartott kapcsolatunkat, végül egy kopogás zökkentett ki minket.

-Jöhetsz! Mindenkin van ruha! - mondta nevetve Amy.

A kilincs lassan lenyomódott, majd egy barna fej jelent meg az ajtóban, de nem Justin volt az. Mikor belépett igazán ismerősnek tűnt a fiú.

-Christian Beadlest sodorta erre a szél!! - kiáltott fel boldogan Amy. - Mizu van öcskös!? - mondta majd mivel Amy legalább másfél fejjel magasabb volt a srácnál, nyomott egy barackot a fejére, mire a fiú csak nevetve megrázta a fejét.

-Semmi nővérke. Gondoltam benézek már hozzád. Hé, hol a nyalókám? Még lógsz eggyel a tegnapi miatt. - kérte számon, persze csak poénosan.

-Nyugi van, majd megkapod. - csitítgatta Amy. . Jaj, amúgy, Christian Mia, Mia Christian. - mutatott be minket egymásnak. Biccentettünk egymás felé egyet.

-Tyűű. Te is táncos vagy? Csini. Christian lájkol téged. - kezdte el húzogatni szemöldökét. Elnevettem magam. Kis Casanova.

-Állítsd le magad öcsi. Már foglalt. - világosította fel barátnőm a kis srácot.

-Igen? Ki a szerencsés? - éreztem hogy egy kicsit elpirultam.

-A nővéred volt pasijaa. - mondta Amy egy amolyan 'dingdongébresztő' hangon.

-Ó vagy úgy! - tettette hogy most világosult fel. Én kicsit zavarba jöttem, mivel igazából most nem is vagyunk együtt teljesen Justinnal.

-Hát én öömm.. nekem most dolgom van. - mondtam zavartan, majd kisompolyogtam a szobából. Becsuktam magam mögött az ajtót, kicsit nekitámaszkodtam, majd kifújtam egy nagy levegőt. Elindultam a folyosón egyenesen. Amikor elhaladtam az egyik ajtó mellett hallottam hogy kinyitódott, de nem foglalkoztam vele. Ám amikor valaki megragadta a karomat, majd erőteljesen behúzott az előbb kinyílt öltözőbe. Kezét a számra nyomta az illető, mert az első dolog a sikítás lett volna a meglepődöttség után. A szobában sötét volt, elrablóm becsukta a ajtót, majd szabad kezével átölelte derekamat hátulról.

-Csss. Ne félj. - suttogta ellenállhatatlanul az ismeretlen, aki ez után a mondat után már nem volt olyan titokzatos számomra, hangjából azonnal kitaláltam ki volt az. Lágyan belecsókoltam tenyerébe majd kifújtam ismét egy mély levegőt, és szorosan hozzá simultam...

98.fejezet

Hát helló belló :) hogy gyorsan válaszoljak egyik kommentelőm kérdésére, ipod shuffle-t, fülhallgatót, memóriakártyát meg ilyeneket kaptam karácsonyra :) most pedig tütütütütüüü itt az új réész :) olvassátok egészséggel, komizzatok ;D

Liza

Másnap reggel éberségtől kipattanó szemekkel forgolódtam az ágyamban már hajnali ötkor. Éjszaka is többször fölkeltem, kétszer voltam kint a mosdóban és háromszor jártam a konyhában. EZ nem az én éjjelem volt. Mivel már végképp nem tudtam tovább durmolni, inkább kipattantam az ágyból. Egyik kezemmel beletúrtam a hajamba, majd megállapítottam, hogy ma nem fogok tükörbe nézni, amíg helyre nem hoztam magam. Ez az én és egyben a tükör érdeke is volt. Elvánszorogtam az ablakomig. Begörnyesztettem hátamat majd rákönyököltem a párkányra. A nap még nem kelt fel, bár néhány napsugara már előbújóban volt. Halványan nyaldosták a házak tetejét, miközben narancssárgásra festették be az égboltot. Elnéztem az utca végéig. Egy kocsi épp akkor indult el, ami addig békésen parkolt a füvön. Halkan hajtott el a házunk előtt majd lefordult balra és eltűnt a látókörömből. Sóhajtottam egy nagyot, majd erőt vettem magamon és elindultam a fürdő felé. Megfogadtam saját magamtól kapott tanácsomat és nem néztem a tükörbe. Megnyitottam a csapot és elkezdtem teleengedni a kádat forró vízzel. Ledobtam magamról ruháimat, hajamat egy kontyba fogtam fejem tetejére, majd elzártam a csapot. Óvatosan beültem a kádba, nyomtam egy kis habfürdőt a vízbe, majd nyakig elmerültem benne. Hosszú percekig csak áztattam magam a jó, forró vízben. Ujjaimmal elkezdtem játszani a hab közt. Felvettem a markomba egy adagot majd lefújtam onnan. Annyira megnyugtató volt ott pihenni. Elaludhattam mert arra keltem, hogy anya szólongat a szobámban. Gyorsan megráztam a fejemet majd kikiáltottam.

- Itt vagyok! A fürdőben! - anya erre rögtön elkezdte rángatni a kilincset, de mivel én bezártam, sikertelen volt a bejutási kísérlete. - Anya, zárva van.

- Ja, oké. Csak azt akartam mondani, hogy kész van a reggeli.

- Oké, mindjárt megyek, csak.. megtörölközök, és felöltözök. Anyu?

- Igen kincsem?

- Mennyi az idő?

- Kilenc óra. Miért? - kérdezte értetlenül.

- Jaj semmi. Csak kérdeztem. - mondtam majd próbáltam leplezni meglepődöttségemet hogy kábé három óráig aludtam a kádban. Csoda hogy nem fulladtam bele..

Gyorsan leengedtem a vizet majd megtörölköztem. Kifésültem a hajamat, majd egy laza lófarokba fogtam azt. Egy szál törcsiben sasszéztam ki a szekrényemhez. Elővettem egy farmersortot hozzá egy fehér csőtoppot majd miután magamra kaptam az öltözéket, megtoldottam egy ezüst színű bizsunyaklánccal aminek a medálja az Eiffel-tornyot formázta. Fújtam magamra egy leheletnyi parfümöt majd jókedvűen leugrándoztam a földszintre. Kicsiny családom már ott ült. Anya épp akkor tette az asztalra a tojás rántottát. Helyet foglaltam és szedtem egy adagot a tányéromra. Miután bepusztítottam a kaját és elpakoltam magam után, visszamentem a szobámba. De alig hogy leültem az ágyamra anya kiáltása hallatszott a földszintről:

- Mia drágám! Valaki keres téged! - harsogta és hangja olyan huncutnak tűnt. Vállat rántottam majd elindultam lefelé. Amint megláttam az ajtóban ácsorgó lányt egyből sikoltozva borultam a nyakába.

- Csajsziiiiiii - sipákoltam.

- Ezer éve nem láttalaaak. Mutasd magad! - mondta Liza majd megpörgetett. - Hát azt kell hogy mondjam, ez a Justin gyerek jó hatással volt rád az utóbbi időkben. - mondta és elismerően nézett végig rajtam tetőtől talpig. Anya köhintett egyet a konyhából, amivel Justinra utalt. Megforgattam a szememet.

- Van valami amiről tudnom kéne? - nézett rám értetlenül Liza.

- Gyere, mindent elmesélek. - húztam az emelet felé barátnőmet.

Mikor felértünk mindketten kényelmesen elhelyezkedtünk az ágyon majd arra lettem figyelmes, hogy amíg én tök nyugodtan ücsörögtem, addig Liza teljesen feszülten bámult rám.

- Mi van? - vontam kérdőre.

- Ezt én is kérdezhetném. Bökd már ki, mire célozgatott anyukád azzal a köhögéssel? - zúdította rám félelmét.

- A rádiós sztorit tudod? - kezdtem az alapoknál.

- Nem. Miért, kéne?

- Huhh.. úgy kezdődött, hogy.. - és szépen elmeséltem mindent. A szünetet, a tegnap esti telefonálást meg úgy mindent.

- És most hányadán álltok? - kérdezte végül Liza.

- Hát úgy hogy személyesen nem találkozunk, csak a munka körében. De a tegnapi telefonos beszélgetés, és a próba utáni csókcsata után nem tudom, mit is akarok igazából. - láttam be a dolgokat.

- Én bízom benne hogy helyre hozzátok a dolgokat. Olyan jól megvoltatok, ennyi nem állhat közétek. - mondta kicsit lelkesítően. Én csak halványan elmosolyodtam.

Végül inkább eltereltem a szót, nem akartam erről beszélni. Mindig csak az esti koncert jutott eszembe Justinról, és hogy mi lesz ha megint találkozunk.Inkább lezártuk a témát, így végre a hangulat is vidámabb lett.

- És mond csak, mi lesz azzal a meglepetéssel Justinnak? - kérdezte Liza miközben pózt váltott és majdnem kirúgta a szememet. - Bocsesz.

- Szerintem még áll. Mindent leszerveztél?

- Persze. Tutkó kis .. meglepi lesz. - mondta és ezzel is fényezte önmagát.

- Köszönöm. Ezért tartozom neked eggyel. - mosolyogtam rá, és engedtem hogy élvezze a dicsőségét.

A délelőtt többi részét többnyire ökörködéssel és beszélgetéssel ütöttük el, délben elugrottunk egy pizzázóba, majd mivel nekem nemsokára mennem kellett a koncertre, elköszöntem Lizától. Miután véget ért barátnőmmel töltött időm, elkezdtem készülődni. Már délután öt óra volt nekem pedig alig egy órám volt hogy odaérjek. Átöltöztem, összepakoltam a cuccomat majd lementem a konyhába.

-Anyu, lassan elmentem. - mondtam majd még gyorsan belapátoltam egy joghurtot.

-Rendben. Ügyes legyél. - mondta és megsimogatta egyik karomat.

- Jaj anya, mikor nem vagyok az. - növeltem egomat. Anya csak sóhajtott egyet majd folytatta a mosogatást. Miután végeztem, felhúztam a cipőmet, elköszöntem anyától, biciklimet kitoltam a járdára, felpattantam rá, majd el is indultam a stadion felé.. még nem tudtam, mi vár rám...

97.fejezet

Hát akkor had mondjam hogy Feliz Navidad, azaz Boldog Karácsonyt ;) remélem mindenkinél áll már a karácsonyfa és este mindenki meg kapja amit szeretett volna :) én pedig ezt a fejezetet hoztam így mára és becsüljétek meg, mert eredetileg nem akartam írni, de karácsony alkalmából még így a nagyimnál is a bloggal törődök :D na jó olvasást, komizzatok és még egyszer Merry Xmas ;)

Telefon

Miközben sétáltam kifelé az épületből eszembe jutott hogy a biciklim hátul van mivel ott jöttem be. Gyorsan irányt váltottam majd végül kimentem a hátsó kijáraton. Leszedtem a kerékzárat a bringámról , felpattantam rá és már mentem is haza felé.

Otthon csak anyu ücsörgött a tévé előtt mert Audry még mindig a barátnőjénél volt.

-Na milyen volt a próba? - kérdezte anyu miközben lehuppantam a kanapéra tarkómat dörzsölgettem mert meghúztam az egyik tánclépés közben.

-Jó. - feleltem igen csak röviden.

-Kaphatnék ennél több szót is? - kérte anyu nevetve.

-Egész jó. Ez kettő volt. - válaszoltam kicsit szemtelenül.

-Jaj mondj már valamit. Úgy is tudod mire, vagyis inkább kire vagyok kíváncsi. Hogy álltok Justinnal? - szegezte nekem végül a kérdést. Sóhajtottam egyet. Tudtam hogy nem menekülhetek előle, mert addig fog ezzel szekálni amíg el nem mondom neki azt amit hallani akar.

-Nincs semmi. Megvagyunk, még bírjuk. - feleltem és egy halvány mosollyal az arcomon kezdtem el kémlelni a szőnyegünket.

-És meddig szándékoztok így maradni? Édesem látom rajtad hogy te se vagy az igazi. Szerintem ezt minél hamarabb fejezzétek be.

-Anyu. Még egy napja sincs hogy megbeszéltük ezt az egészet. Had döntsük már el hogy mit akarunk. - néztem rá kérlelő arccal. Úgy gondoltam itt most a szülőknek volt a legkisebb beleszólási joga. Ezt nekünk kellett megbeszélnünk és túlvészelnünk. Bármennyire is szeretem anyát de amikor az én életemet szeretné javítgatni nagyon idegesítő tud lenni.

-Jól van! Én csak segíteni szerettem volna. - emelte fel kezét maga elé védekezésképpen. - Kérsz valamit enni? Csináltam rakott sonkás tésztát vacsorára, nem muszáj megvárni Audry-t - váltott át anyai gondoskodásba a kukacoskodásból.

-Igen kérek. Már éhen halok. - mondtam majd megsimogattam pocakomat. Mindketten felálltunk majd a konyha felé vettük az irányt. Anyu gyorsan melegített nekem egy adagot én pedig neki láttam. Gyorsan bepusztítottam, már nagyon éhes voltam. Miután végeztem, elmosogattam és elpakoltam. Felkaptam a táskámat, kiettem az üres flakont a konyhapultra majd felszökdécseltem az emeletre, be a szobámba. A táskát hanyagul az ágyamra dobtam, előszedtem valami otthoni kényelmes ruhát majd átöltöztem. Kipakoltam a táskámból a cuccokat, a telefont a párnámra dobtam. Bekapcsoltam a tévémet és alaptopomat. Átvittem a Disney Channel-re. Szégyen, nem szégyen én nézni. Kedvencem a Sony a sztárjelölt ;D Felnéztem Facebookra, visszajelöltem pár ismerőst, kommentelgettem néhányat majd még bejelentkeztem Twitterre is. 76 követővel gyarapodtam legutóbbi látogatásom óta. Tweeteltem párat, de kifejezetten kerültem a Justin témát. Válaszoltam a néhány kedves kérdésre, az utálkozó, gyűlölködő kiírásokról tudomást sem szereztem. Utolsó üzenetként csiripeltem még hogy "Fárasztó napom volt, remélem a holnap jobb lesz." majd ezzel végeztem is a netezéssel. Lecsuktam laptopomat majd leraktam az éjjeli szekrényemre. Nyújtóztam egyet majd hanyagul lecsaptam kezemet a párnámra. Kezembe akadt a telefonom, egyből Justin jutott az eszembe. Vajon fel fog hívni? ÉS mit fogunk beszélni ha felhív? Ezek a kérdések keringtek a fejemben miközben szemeztem telefonommal ami ártatlanul pihent az ágyamon. Épp nyúltam volna, hogy megnézzem, nem-e hívott már és én nem hallottam, amikor megcsörrent. A kijelző Justint írta ki. Szívem dobbant egyet, hogy tud ilyen jól időzíteni?

-Halo? - szóltam bele mosolyogva bár oly felesleges volt mert ezt a másik fél nem látja, rossz szokás.

-Nem bírtam. - mondta bele Justin a kagylóba és szinte magam előtt láttam ahogyan alsó ajkát harapdálja.

-Valahogy éreztem. - mondtam és sóhajtottam egyet de közben megállás nélkül mosolyogtam.

-Annyira rossz ez így. Biztos ezt kell csinálnunk? - kérdezte és hangjában ott bujkált az elkeseredettség.

-Ne gyere ezzel te is. Már anyu is megtartotta a kiselőadást hogy így senkinek se jó, ez nem igaz. Nekem így jobb.

-Jó hogy nem vagy velem? - ijedt meg egy kicsit.

-Nem, azért jobb mert nyugisabb minden. Hidd el hiányzol de a magánélet és az egyedüllét is nagyon hiányzott már.

-Megértem. Eleinte én is így voltam vele. - látta be.

-Na tessék. Csak annyit kérek, hogy kötelezettségen kívül ne találkozzunk. Egyezzünk meg annyiban, hogy bármikor felhívhatjuk egymást, sms és a net is engedett, csak a személyes találkozó nem, oké? - soroltam az enyhítéseket.

-Oké. De meddig tartsunk szünetet? És mi lesz utána? megint 'összejövünk' a nyilvánosság előtt is? Az olyan tré hogy hetente összejövünk.

-Ez volt az első ilyen, és amúgy nem tudom mi legyen utána. Holnap úgy is találkozunk a koncerten, majd kitalálunk valamit.

-Rendben. - hangja kicsit elgondolkodó de mégis szomorú volt, nem tudtam pontosan eldönteni.

-De most leteszem oké? Majd még beszélünk. Szia, puszi.

-Oké, sziia. Legyen inkább csók. - kacérkodott.

-Ahjj. Sziiaaaa. - zártam le a beszélgetést majd egy határozott mozdulattal kinyomtam a telefont. Letettem magam mellé. Elhatároztam hogy elmegyek fürdeni de amint felálltam az ágyamról, ismét megcsörrent a telefonom.

-Ez meg ki lehet? - gondolkoztam hangosan, ám mikor megláttam a nevet a kijelzőn elnevettem magam.

-Te bolond vagy. - szóltam bele.

-Miért? Azt mondtad telefonálni lehet. - mondta Justin nevetve a vonal másik végén.

-1 perce sincs hogy letettük. - kuncogtam.

-De nem bírtam a hangod nélküüül. - nyafogott mint egy lány.

-Justin. Én most lerakom, te pedig légy szíves ne hívj vissza legalább ... egy kerek óráig. Szeretnék lezuhanyozni.

-Hát nem tudom hogy fogom kibírni de talán valahogy összehozom. - játszotta el a hattyú halálát.

-Oké. Akkor szia. - mondtam és kinyomtam ismét. Ölembe kaptam a pizsamámat majd elvonultam zuhanyozni. Még utoljára rápillantottam a telefonra és örömmel nyugtáztam hogy Justin szót fogadott, nem hívott vissza, eddig..

Levetkőztem majd beálltam a meleg zuhany alá. Nyomtam magamra a kedvenc illatú tusfürdőmből majd leöblítettem azt. Gyorsan megtörölköztem majd felvettem a pizsamámat. Megmostam a fogamat majd kifésültem a hajamat is.

Ahogy ügyeskedtem a fésűvel a gubancok között azon gondolkoztam, befestetem a hajamat. Végül csak annyiban maradtam hogy majd ha festésre adom a fejemet akor egy sötétebb barnát fogok választani.

Nyomtam egy kis krémet a kezeimre és már kész is voltam. Bebújtam az ágyamban és még néztem egy kicsit a tévét. Már majdnem elbóbiskoltam amikor megint megszólalt a telefonom. Justin.

-Justiiin, - nyöszörögtem bele.

-Felkeltettelek? Bocsi, de most telt le az egy óra. - mondta tettetett sajnálattal, én csak elmosolyodtam.

-Justin. Most nem fogok beszélgetni. Nagyon fáradt vagyok, majd holnap találkozunk. Szia. - mondtam és egy gyors mozdulattal kinyomtam. Ezúttal, nem vártam meg hogy visszahívjon, gyorsan Offline módba kapcsoltam a telefonom így elérhetetlenné váltam. betettem a párnám alá és vissza is nyomtam a fejem és gyorsan vissza is aludtam...

96.fejezet

Holáá Que tal? nem tudom igy van e xdd ez egy kis spanyol akart lenni :D na de mindegy is mert itt van az új fejezet :) tettem már bele egykis szenvedélyt mert úgy is rég volt. remélem tetszik, komizzatok :)

Igen vagy nem?

Gyorsan visszamentünk a terembe miután mindent megbeszéltünk. Úgy vettem észre talán egy kicsit sikerült több életet pumpálnom Justinba de nem sokat segített a beszédem, pedig szerintem egészen jóra sikeredett ahhoz képest hogy rögtönöztem. Minden fontosabb gondolatomat bele tudtam vinni és remélem Justin felfogta a lényeget belőle.

Energikusan toppantam be ismét a tornaterembe majd miután a fiúk és Amy összekaparták magukat a földről, folytattuk a próbát.

Már csak pár számot gyakoroltunk el így nemsokára végeztünk. Összepakoltam a cuccomat a táskámba, még ittam néhány kortyot és elindultam kifelé.

Miközben mentem a kijárat felé Justin kezdett el mellettem jönni. Csak egy pillantást vetettem rá, de szemem sarkából láttam hogy nagyon készül mondani valamit. Gondterhelt arcát tisztán láttam. Muszáj volt megkérdeznem.

-Justin szeretnél valamit mondani? - kérdeztem és felé fordítottam teljesen tekintetemet.

Justin szóra nyitotta a száját de aztán még gondolt egyet majd be is zárta.

-Justin..mond meg ha van valami. Most mond mert legközelebb holnap a koncerten látjuk egymást. - próbáltam kiszedni belőle.

-Én nem akarok semmit sem mondani. - mondta.

-Látom rajtad hogy igen is akarsz. - próbálkoztam és most már meg is álltam. Lábammal dobogtam a padlón és úgy vártam a választ.

-Én csak..- habozva mondta ki a szavakat.

-Te csak?

-Én csak azt szeretném tudni hogy akkor most nem is csókolhatlak meg? - mondta ki végül és komoly arccal nézett rám.

Először nem értettem a kérdést pontosan, nem esett le miért kérdezi de utána már képben voltam.

-Hát... Ezen még nem gondolkoztam. - merengtem el. Valóban nem tudtam erre a választ. Elvégre nem szakítottunk , csak szünetet tartunk, de a szünet sem azért van mert baj lenne köztünk, hanem mert túl sok a dolog ha együtt vagyunk.

Mérlegeltem magamban a dolgokat és gondolkoztam erre mit is feleljek. Justin kezdett türelmetlenné válni amit nem igazán értettem.

-Hát nem tudom. - mondtam tanácstalanul mire Justin megragadta a karomat majd villám gyorsan elhúzott egy félreeső folyosóra és a falhoz nyomott. Arca egy hajszálnyira volt az enyémtől. Én csak behunytam a szememet és azt vártam mikor csókol már meg.

-Igen, vagy nem? - kérdezte zihálva miközben ajkai majdnem súrolták az enyémeket.

-Legyen egy nem. - mondtam kicsit kábultan de közben az ellenkezőjét gondoltam. Vágytam csókjára , azt akartam hogy csókoljon meg , de mégis mást mondtam mint amit akartam.

-De én nem bírok magammal. - mondta és arcát nyakamba rejtette. Éreztem leheletét a bőrömön.

-Fogd vissza magad.

~Istenem csókolj meg most azonnal! ~ mondtam magamban, vagyis inkább kiáltottam.

-Bocsánat. - mondta halkan.

-Miért? - kérdeztem.

-Ezért. - mondta majd ajkait hirtelen enyémeknek nyomta. Először meglepődtem de ugyanabban a pillanatban örültem hogy nem azt tette amit mondtam neki.

Egyik kezemmel hajába túrtam, másikat arcán és álla vonalán simítottam végig. Ő derekamnál fogva húzott minél közelebb magához. Alig kaptunk levegőt, de mind a ketten szenvedélyesen csókoltuk a másikat. Justin most mutatta meg igazán, hogy milyen is amikor nagyon vágyik egy lány ajkaira. Még nem éreztem ilyen hevesnek egyetlen csókját sem.

Annyira elragadta a hév hogy egyik keze levándorolt a fenekemre, ám én visszacsúsztattam a derekamra. Belemosolyodtam csókunkba mire ő is ugyan ezt tette.

Miután végre elváltak ajkaink egymástól, mind a ketten zihálva kapkodtuk a levegőt és próbáltuk lenyugtatni magunkat.

-Vegyük..úgy..hogy..ez..most..nem..történt..meg. - mondtam és minden szó között mély levegőt vettem.

-Rendben. Ígérem..hogy nem szegem meg többé a szabályokat. - mondta ő is kicsit lihegve. - Sajnálom.

-Ugyan. Ezt sose sajnáld. - mondtam szinte beindulva, ám miután leesett milyen hangsúllyal mondtam gyorsan javítottam - Vagyis hogy megbocsátok neked, ez csak természetes. - mondtam kicsit összezavarodva. Kimásztam Justin öleléséből, megigazítottam magam , nehogy azt higgyék hogy rosszalkodtunk, felkaptam a táskám majd elindultam. A folyosó végéről még visszapillantottam Justinra. A falnak támaszkodva állt, kezével fejét fogta, alsó ajkát harapdálta és kajánul vigyorgott. Tekintete a padlót kémlelte de mikor meghallotta hogy nem lépkedek a folyosó kövein egyből felkapta fejét. Én csak elmosolyodtam, átdobtam hajamat a vállam fölött és annyit mondtam:

-Lehet hogy én sem fogom bírni ezt a szünetet? - széles vigyor ült ki mindkettőnk arcára. Újra elindultam de gyors léptek indultak meg mögöttem majd hirtelen két kar ölelt át hátulról. Tudtam hogy Justin volt az. Egy hosszú, forró csókot nyomott nyakamra.

-Most már mehetsz. - mondta halkan majd elengedett. Egyik kezemet a csók helyére tettem finoman majd rámosolyogtam. Alsó ajkamba haraptam majd immáron harmadszorra is elindultam a kijárat felé...

95.fejezet

és itt vagyoook :) hát..tűűrhető lett, olvassátok egészséggel :D éés komizzatok  ;)

Nem miattad

Először kicsit meghökkentem a sok tekintettől de aztán egy erőteljes "Sziasztok"-al sikerült elérnem hogy menjen tovább az élet.

Ledobtam a táskámat az egyik sarokba és mivel én voltam az utolsó aki megérkezett így elkezdtük a próbát. Bemelegítettünk egy kicsit, hogy elkerüljük a baleseteket és el is kezdtük a rendes próbát.

Egész idő alatt érezni lehetett a feszültséget a teremben, de nem csak köztem és Justin között hanem mindenki olyan karót nyelt volt, görcsösen ügyeltek arra, mit mondtak, hiányoztak a poénok, mindenki olyan egyhangú és kimért volt.  Pedig mi Justinnal nem is viseltük MÉG olyan rosszul a kis szünetünket.

Épp szünetet tartottunk. Mindenki tök csöndesen ült, alig beszéltünk, egy nevetés sem harsant fel, pedig máskor mindig zajos a terem. Valaki mindig feldobta a hangulatot egy ostoba viccel ami olyan fájdalmasan hülyeség volt hogy mindenki röhögött rajta. Most meg.. mindenki szótlanul ücsörög a helyén és egy szót ha vált a mellette lévővel. Én csak értetlenül nézegettem az embereket és vártam hogy mikor jön már vissza a jó kedv, de hiába vártam.

10 perc szünet után mindenki feltápászkodott majd folytattuk.

Ismét csak óriási csönd uralkodott a termen és ez kezdett egyre idegesítőbb lenni. Egy idő után már nem bírtam, eltörött a mécses.

-Na jó. Mi van veletek? Miért vagytok ilyen kukák? - hagytam abba a táncolást és fordultam a csapat felé. Mindenki csak oldalra pillantgatott és senki sem válaszolt. - Ha az a baj, ami köztem és Justin között van akkor légyszíves fejezzétek be. Mert ha még komolyabb lenne akkor megérteném de nem szakítottunk, nem történt semmi drasztikus. És amúgy ez ne legyen rátok hatással mert ez a mi dolgunk. - magyaráztam, közben pedig erősen gesztikuláltam.

Mindenki beleegyezően bólogatott de a csend még mindig nem tűnt el és többen nézték a padlót mint engem vagy Justint.

-Na! Hát akkor most hogy ezt megbeszéltük, indulhat a jó kedv, a poénkodás meg az ilyenek. Ne úgy teljen már el ez a próba hogy mindenki olyan mint valami fapofa. - a fapofa szón mindenki elmosolyodott egy kicsit én pedig örültem hogy legalább ennyire feloldottam a hangulatot.

Miután mindenki kellő képen elengedte magát és végre visszatért az a csapat amit én annyira szerettem, folytattuk a táncolást. Nem meglepő módon ezerszer jobban ment a gyakorlás mint előtte. Mindenki érezhetően lazább volt, nem görcsöltek annyira és senki se volt feszélyezve.

A következő szünetet egy óra múlva tartottuk, sokkal jobb lett a hangulat. Ismét körbe ültünk, poénkodtunk, szívattuk egymást, persze csak viccből, újra visszatért az a csapat szellem amit a próba elején hiányoltam.

-Mindjárt jövök. - mondtam mosolyogva, fölálltam a körből és elindultam a mosdóba.

Könnyen megtaláltam, hiszen sokszor bujkáltam a tesiben lévő vécében azoktól a fiúktól akik mindig meg akartak dobni a büdös zoknijukkal :D

Gyorsan elvégeztem a dolgomat. Megmostam a kezemet, megtöröltem, még csodálkoztam hogy volt papír kéztörlő, régen sose volt. Csináltam egy gyors igazítást a hajamon, kiszedtem a gumit, kicsit kiráztam 'sörényemet', újra összegumiztam, megigazítottam a ruhámat, egy kis hideg vizet fröcsköltem arcomra hogy lehűtsem magamat. Megigazítottam felsőmet majd elindultam kifelé. Magabiztosan nyomtam le a kilincset és léptem ki az ajtón de annál inkább megijedtem attól aki ott várt rám.

Justin állt a falnak támaszkodva, kezeit mellkasán fonta össze és kicsit gondterheltnek látszott.

-Úr Isten. Justin mit keresel itt? Megijesztettél. - mondtam és egyik kezemmel szívemhez kaptam.

-Mia, én ezt nem bírom. - mondta ki és arca teljesen elkenődött. szemöldökét szomorúan ráncolta, szája mintha kicsit lefelé görbült volna.

-Justin.. - mondtam ki nevét.

-Tudom tudom. Szükséged van szünetre, de én most..most önző akarok lenni és nem akarlak elengedni még ennyire sem! Már az a pár óra is borzalmas volt ameddig átköltöztünk a hotelba és nem láthattam mosolygós arcodat. Én..én nem fogom ezt kibírni. - mondta és szembefordult velem.

-Justin.. - ismét csak nevét tudtam kimondani mert félbeszakított.

-Igazad van. Hülye vagyok. Meg kell próbálnom. De én..nem fogom kibírni! - mondta elgondolkodva.

-Justiin! - mondtam most már felszólítóan, mert nem engedte hogy én is mondjak valamit.

-Jaj de nem érdekel. Én nem akarok semmit csak azt hogy velem legyél! - szakított félbe már vagy századszorra. Kezemet megragadta és kétségbe esetten kezdte el markolászni.

-Justin az Isten szerelmére hagynád hogy befejezzem a mondatomat? - emeltem fel kicsit a hangom de a végét már elnevettem.

-Ja, persze. Bocsi. - mondta és sajnálkozva a padlót kezdte el kémlelni. Egyik kezemmel álla alá nyúltam majd tekintetét magam felé irányítottam. Belenéztem gyönyörű barna szemeibe és elmosolyodtam.

-Nézd. Én megértem hogy nehéz neked, nekem sem könnyebb. Mert ez a szünet nem azt jelenti hogy már nem szeretlek, mert igen is szeretlek, és nem miattad akarok nem találkozni a kötelező dolgokon kívül, hanem magam miatt, mert Nekem volt ez egyszerre túl sok, és én nem tudtam egyenesben tartani a dolgokat magamban és én nem tudtam megbirkózni a rám nehezedő dolgokkal. Csak annyi az egész, hogy levegőre van szükségem, és veled azért nem találkozom, mert veled képtelenség úgy ..lenni is önmagában anélkül hogy meg ne rohamoznának, vagy le nem fotóznának, vagy meg nem bámulnának. Melletted mindig van program és most nekem csak egyszerűen pihenésre van szükségem és néhány viszonylagosan program mentes napra. És azt nagyon megköszönöm ha megérted. - mondtam végig mosolyogva. Justin végig mélyen a szemembe nézett és szinte itta a szavaimat. A beszéd végén halványan bólogatni kezdett majd lemondóan sütötte le ismét szemeit.

-Oké. Megértelek. - mondta elhaló hangon.

-Rendben leszünk? Nézd ha nagyon nem bírod, hívj fel. Nem haragszom meg érte. De inkább csak akkor ha nagyon nem bírod már. - mondtam el neki utolsó mentőövét.

-Oké.

-Na, gyere, menjünk vissza. - mondtam majd vállánál egy kicsit meglöktem, ösztönzés képpen, majd lassan visszasétáltunk a terembe...

94.fejezet

És pam pam pam. hazajöttem hétvégi utazásomról és itt van a következő rész :) köszönöm hogy türelmesek vagytok, elég elfoglalt vagyok mostanában.

de akkor most élvezzétek az új fejezetet és komizzatok ^^

Általános iskola

Gyorsan végig gondoltam , hogy mi is történt valójában ezen az interjún és megpróbáltam megfogalmazni egy kerek egész történetben ,amit elő lehet adni.

-Közösen megbeszéltük ezt a dolgot és erre jutottunk. Ez volt a legészszerűbb megoldás ebben a helyzetben. Mindkettőnk érdekében volt. Tartunk egy kis szünetet, de ez nem azt jelenti hogy szakítunk, hanem azt, hogy csak a próbák és koncertek alatt látjuk egymást pár napig. – mondtam el egy szuszra az egészet , remélve hogy minél hamarabb túlesek az egész vallatáson.

-De nem kellett volna ezt esetleg velünk is megbeszélnetek? Oké, hogy ez a ti életetek, de nekünk is van beleszólásunk. – fakadt ki anya és engedte hogy érzelmei eluralkodjanak arckifejezésén és gesztikulálásán.

-Nincs igazad! Miért lenne beleszólásotok a MI szerelmi életünkbe? – a mi szócskát szándékosan kiemeltem. – Szerintem itt a mi döntésünk a lényeges 100%-ban. – kezdtem el mutogatni anya orra előtt.

-Igen is van beleszólásom! A fiam vagy és Mia olyan mintha a lányom lenne! Miért kéne engednem hogy ilyen ostoba döntéseket hozzatok, ha meg is állíthatlak titeket? – emelte fel hangját anyu.

Mia egész végig csak csendesen bámult kifelé az ablakon és az egészet ránk hagyta. Nem mintha zavart volna mert elég volt nekem anyára koncentrálnom…

-Ez nem egy ostoba döntés! És most ha lehet inkább menjünk vissza Miáékhoz összepakolni, szeretnék minél hamarabb messze kerülni ettől a rádió állomástól, nem kelt bennem túl sok szimpátiát még a látványa sem. – próbálkoztam a beszélgetés lezárásával. Anya fejét ingatva fordult előre majd intett Kennynek hogy mehetünk. Beindította a motort majd lassan kitolatott és már úton is voltunk a ház felé.

Egész végig senki egy szót sem szólt, a kocsin a teljes csönd uralkodott. Érezni lehetett a feszültséget a levegőben. Mindenki némán bámulta a mellettünk elsuhanó fákat és mélyen gondolkozott. Nemsokára megérkeztünk. Mia elhúzta Amandát elmesélni a történteket, mi pedig addig levittük a bőröndjeinket a kocsiba, hogy átköltözhessünk a Crew-hoz a szállodába.  Amanda ugyanolyan reakciókkal fogadta a történetet mint anyu, de ő sem tudott minket lebeszélni. Elköszöntünk Audrytól és Amandától is, Miával csak egy pillantást váltottunk majd hátra hagytuk őket.

*Mia szemszöge*

Egy szó nélkül néztem végig ahogy Justin ,Pattie és Kenny lehurcolják a csomagjaikat a lépcsőn és bepakolnak a kocsi csomagtartójába. Pattiet és Kennyt megöleltem, bár tudtam hogy este még találkozom velük a próbán, Justinnal pedig csak egymásra néztünk. Tudtam hogy nagyon nehéz lesz ez a pár nap, de szükségem volt egy kis levegőre, hogy végre felszabadulhassak a Belieberektől kapott gyűlölet és a koncert turné okozta stressz alól.

Éreztem, hogy egy kósza könnycsepp akar kicsordulni a szememből de inkább visszafojtottam magamba mindenféle érzelmemet és kissé ridegen álltam az ajtóban és néztem végig ahogy elhajtanak a kocsival.

Mikor megfordultam, hogy visszamenjek a házba anya rosszalló fejingatásával találtam magam szembe. Vetettem felé egy amolyan ’mosttényleghagyjbékén’ pillantást majd lassan felballagtam a szobámba. Nagy zajjal csaptam be magam mögött az ajtót és szinte bezuhantam az ágyamba. Arcomat mélyen a párnába fúrtam és azt kívántam, reggel bárcsak ne keltem volna fel.

Elaludhattam nagy önsajnálatomban mert Audry visítására keltem fel. Épp azon hisztizett, hogy nem tudja melyik cipőjében menjen át a barátnőjéhez.

Kómás fejjel vánszorogtam le a földszintre és amikor ránéztem a faliórára ijedten jutott el a tudatomig, hogy egy órám van , hogy elkészüljek és odaérjek a próbára. Gyorsan bekaptam néhány kekszet majd felszáguldottam a szobámba. Átvettem egy buggyos szürke melegítő nadrágot egy élénk sárga toppal, hajamat fejem tetejére egy copfba tereltem majd lazán összegumiztam. Egy táskába gyorsan bedobáltam a szükséges cuccokat, felvettem egy szürkés Supra-t egy pulcsit a kezembe kaptam és készen is voltam.

Leszaladtam a konyhába, töltöttem egy kis vizet a flakonomba, benyomtam a táska oldalába és a biciklim felé vettem az irányt. Kioldottam a kerékzárat, amivel a kerítéshez volt biztosítva, felpattantam rá, és már száguldottam is a próba helyszíne felé, ami épp aktuálisan a volt általános iskolám tornaterme volt, mivel közelebbi helyet nem adtak ki a csapatnak és az iskolának óriási, tükrös tesiterme volt.

Gyorsan a helyszínre értem mert már ismertem egy rövidebb utat a suli felé. Mindig is késő voltam általánosban, de ebből tanultam és a gimiben már korábbra állítottam az ébresztőmet.

Már az utca elejéről láttam hogy egy csapat fotós áll a suli kapujában, így lekanyarodtam egy mellékutcába és inkább hátulról közelítettem meg az épületet.

'Leparkoltam' biciklimet és besétáltam a hátsó bejáraton. Felkerestem a tornatermet. Útközben rám törtek az emlékek, a régi osztályomról, a csínytevésekről, az általános iskolai szerelmeimről. Elhaladtam az egyik osztály tablója előtt és megpillantottam azt a srácot akivel 5 hónapig jártam az iskola utolsó évében. Daniel Smith hófehér fogakkal vigyorgott vissza a fényképről.

Az 5 hónap alatt 2szer lépett félre, én egyszer megbocsátottam neki de a 2. alkalommal, amikor is mellesleg az addigi legjobb barátnőmmel smárolt a szemem előtt, nem adtam neki még egy esélyt, bár ő még sokáig próbálkozott. A képen első pillantásra igazán szimpatikusan nézett ki de miután visszagondoltam a múltra inkább a nyalás kategóriába soroltam át.

Miután megnéztem drága évfolyamtársaim képeit tovább mentem a tornaterem felé. Mikor benyitottam minden pillantás felém szegeződött, köztük Justiné is...

93.fejezet

nagyon nehezen született meg ez a folytatás, bocsánat de mostanában eléggé sűrűek a napjaim.. most itt a folytatás, a dőlt betűs rész egy visszaemlékezés része (: holnap nem lesz rész mert egyrészt vásárolnom kell menni másrészt pénteken angol dolgozat aminek jól kell sikerülnie ... a hétvégén pedig asjnos nem leszek otthon. a laptopom viszem, szövegszerkesztőben folytatom, amint net közelbe kerülök, jön a folytatás.

köszönöm hogy türelmesek vagytok, most ez egy ilyen időszak nekem, elnézést, a 100.fejezetet nagyon hosszúra tervezem :) komizzatok, és köszönöm mégegyszer hogy ilyen türelmesek vagytok :) LL

Szünet

...a nyilvánosság szemszögében. Muszáj volt megtenniük, mert amit az a rádiós művelt, borzalmas volt.

-Szóval akkor meséljetek magatokról. Mi van a kapcsolatotokkal? Mikor mentek már szét? Minden belieber ezt várja. Ó na jó ezt ne vegyétek komolyan. - mondta eszméletlenül pofátlanul a fickó.

-Mi jól meg vagyunk. - mondta Justin röviden. De nem miatta volt ilyen a válasz ugyanis a pasi már megint beszélt.

-Hát persze. Hiszen mi mást mondhatnátok? Na jó. Beszéljünk Mia rólad. Eléggé kihasználtad már Justint? - nevetett fel a pasas. Nem lehetett eldönteni hogy ez kárörvendő nevetés volt, vagy amolyan 'okéokéezcsakegyviccvolt' nevetés volt. - Mind tudjuk mi volt Jasmine Villegassal. Mi csak a pici Justint féltjük. Szóval mennyire haladtatok már előre?

-Hát ezt milyen értelemben kérdezi? - mondta Justin. Mia szinte szóhoz sem jutott, annyira bunkó volt az a pasas.

-Szerintem érted te azt. Meddig mentetek el? - folytatta a taplóskodást a fickó.

-Ne haragudjon de ez magán ügy. - szólt hozzá a témához Mia is.

-Húú Mia válaszolt, ez titkolni valót jelent a háttérben.

Láttam rajtuk hogy mindjárt robban a bomba. Justin a dühtől a kezét ökölbe szorította. Mi idegességében lábait büntette markolászásával.

-Nem kell titkolni az ilyen dolgokat. Tudjuk hogy a tinik milyen állatok tudnak lenni. - mondta ki a mondatot ami pillanatok alatt elindított a lavinát a két ifjúban és visszafordíthatatlanná tette a helyzetet.

Mia meglepő módon egy mosolyt erőltetett magára, hirtelen felrántotta Justin majd ujjával jelezve hogy egy perc múlva visszajönnek, hátuk mögött hagyták a szobát. Innentől kezdve csak kettejük tudja mi történt odakint...

*Justin szemszöge*

Az hogy Mia különös nyugodtsággal húzott ki a szobából nem sok jót sejtetett. Mikor kiértünk a folyosóra, megálltunk egy eldugott sarokban. Mikor szembe fordultunk arcáról már nem az a furcsa mosoly köszönt vissza hanem inkább mérhetetlen fájdalom, amit már nehéz elviselnie. Tudom mit érzett. ÉS az volt a baj hogy felelősnek éreztem magam érte. Minden miattam történt.

-Nézd Justin, ez így nem mehet tovább. Én nagyon szeretlek és ezt remélem tudod, de én ezt nem bírom. Eddig elviseltem mindent, de, úgy érzem hogy ez már sok.

Szavai ostorként csapódtak rajtam, féltem hogy kimondja azt amitől a legjobban féltem.

-De ugye ezzel nem azt akarod mondani hogy szakítunk? - mondtam kétségbe esetten.

-Csak félig. Arra akarlak kérni hogy szakítsunk a nyilvánosság előtt. Ne találkozzunk egy kis ideig. Nekem..csak időre..van...szükségem. Vegyük ezt úgy hogy ez egy rövid szünet. A koncertre el fogok menni, de arra kérlek hogy költözzetek a hotelbe. Csak kell egy kis levegő. Ez nekem túl sok egyszerre.

Végig gondoltam az elmúlt időszakot. Teljesen reálisnak éreztem a helyzetét. Annyi mindent feladott értem hogy azt leírni nem tudom. És amit kapott az nem csak pusztán jó dolog volt. Elviselte a beszólásokat, a rajongók gyűlöletét. Felforgattam az egész életét és hálásnak kell lennem hogy még csak most jött el a holt pont. Tudtam hogy nagyon nehéz amit kért tőlem de ennyi igazán csekélységnek számít az ő tetteihez képest.

-Megértelek. Teljes mértékben. Adok időt. Eljátsszuk a szakítást, csak azt mond hogy ez nem lesz igazi. Ígérd meg hogy ez csak színjáték lesz.

-Megígérem. Nem bírnám ki én sem ha el kéne engednelek de most egy kis szünetre van szükségem hogy tisztán láthassam a dolgokat.

-Rendben. Ez esetben, eljátsszuk a szakítást, és a többit majd megbeszéljük.

Halvány mosollyal válaszolt majd még egyszer megcsókolt. Rövid csók volt, mert már indultunk is vissza.

-És már vissza is tértek az ifjak. - mondta elviselhetetlenül bunkó hangnemben a műsorvezető akit legszívesebben levertem volna. - Miről folyt a sus-mus odakint?

Miával egymásra néztünk, majd egy közös beleegyezést jelző bólintással elkezdtük a játékot.

-Megbeszéltünk néhány dolgot, és most pedig akkor szeretnénk kimondani itt élő adásban.

-Na nosza! Ki vele! - vigyora nem fagyott le undorító arcáról. Esküszöm ez volt addigi karrierem legszörnyűbb interjúja...

-Nehéz ezt kimondani, de ... közös megegyezésen arra jutottunk, hogy a mi kapcsolatunk most itt véget ér. - mondta ki nyersen a hazug szavakat.

Fejemet az asztal felé fordítottam és magamban azt kívántam bár túl lennénk már ezen a 'szüneten'. Anya arcát szinte magam elé képzeltem. Nem akartam ránézni mert tudtam hogy akkor nem bírnám ki magamban tartani az igazat.

-Nem kérünk semmilyen hozzáfűzést, az interjú itt most véget ér, részletek majd biztos lesznek a címlapokon. - zárta le Mia kissé mogorván az egészet majd elhajolt a mikrofontól.

Nem vártuk meg a választ, kicsiny csapatunk felállt majd csendben kivonultunk.

Szótlanul mentünk a kocsi felé. Beültünk de a motor nem indult még. Idegesen doboltam lábamon, minél előbb túl akartam esni a dolgokon. Anya lassan felém fordult. Arcáról nem tudtam leolvasni semmit.

-Megmagyaráznátok? - kérdezte halkan.

-Igen. Az imént elmondottak, hazugságok voltak...

92.fejezet

ÁÁ olyan tróger vagyok bocsánat bocsánat de tegnap kicsit szétcsusztam. olyan estém volt gyerekeeek *.* mmm. nah részletekért érdeklődj msn-en vagy twitteren :"D

nah de itt a rész, kicsit késve de itt van. a végén van egy csavar, tudom, elsőre nem fogtok érteni semmit, de utána minden világos lesz, ahogy írni fogom a következőket ;D

nemtudok cimet ez anonymus lesz XD

Mikor visszamentem a házba, eltettem a tálcát és felmentem a szobámba Justin vigyorgó képével találtam szembe magamat.

-Na? Mi volt? - kérdezte de én persze tudtam hogy végig figyelte az egész műveletet az ablakból.

-Ne játssz! Tudom hogy végig nézted. - mondtam flegmán.

-Oké, csak hallani akartam ahogy elismered, milyen zseniális ötlettel álltam elő. - mondta és büszkén vigyorgott. Én csak elnevettem magamat és levettem a pulcsimat.

-Na jó. De most már menny aludni. Holnap rádió interjú és a mai történések után elég érdekesnek ígérkezik.

-Biztos hogy nem alud..

-Nem Justin, nem aludhatsz itt. - zártam le az ügyet majd kitessékeltem a szobából. Szomorkásan ment a saját helye felé. Én mosolyogva magamra zártam az ajtót. Bevetettem magam az ágyba , nem kellett sok, már aludtam is.

Reggel arra keltem hogy valaki mocorog a szobámban. Mikor kinyitottam először az egyik, majd a másik szememet is, Justin ült előttem, az íróasztalomnál lévő széken és azon pörgött, amitől nekem már hányingerem volt.

-Justin. Csak 3 dolog. Miért vagy itt? Miért pörögsz megállás nélkül a székemen és mennyi az idő? - nyöszögtem.

-Hm. Mert szeretlek nézni alvás közben, mert tök jó, és..8 óra. - válaszolta meg sorban az összes kérdésemet.

-És hányra kell menni a rádióba? - riadtam fel egy kicsit.

-10-re, nyugi van. De lassan elkezdhetünk készülődni. Egyébként anyukád már megcsinálta a reggelit szóval ha összetudod szedni magad akkor lemehetnénk.

-Oké. Csak, öt , perc. - mondtam és kezemmel megpróbáltam ötöt felmutatni de kb. csak 3-at sikerült. Justin elnevette magát majd kiment.

Én még nyomtam az ágyat egy kicsit aztán úgy döntöttem, nem várom meg míg Justin kirángat az ágyból, megelőzöm. Nagy nehezen kikászálódtam. Holtkóros léptekkel indultam lefelé. A konyha asztalnál anyu, Kenny, Pattie és Justin ült, és egy rendőrt is megpillantottam társaságukban. Erre kicsit megijedtem, de aztán leesett hogy ez az úr volt tegnap este is a belieber csajoknál, biztosan valamit a járőrözéssel kapcsolatban beszélnek éppen.

-Reggelt. - mondtam álmoskásan az ébren lévőknek.

-Jó reggelt. - mondták kórusban. Leültem a helyemre és meg is kaptam a reggeli teámat a bögrémben.

-...Szóval mostantól többen járőrözünk. - mondta a rendőrúr, vagyis már csak ennyit kaptam el.

-Rendben. Köszönjük. - mondta Pattie. A rendőr elbúcsúzott majd elment.

Egy kellemes reggeli után megbeszéltük a nap tervét. Délelőtt rádió interjú, délután fotózás, az este pedig szabad program, persze korlátozottan.

Egy gyors öltözés, sminkelés és egyéb reggeli teendő után, kis csapatunk készen állt az indulásra. Bepattantunk a kocsiba és már mentünk is a helyi rádióhoz.

Az út a többieknek biztos gyorsan elröppent, nekem annál inkább rosszabb volt. Végig csak azon gondolkoztam, mi vár rám. Reménykedtem benne hogy épp jó fej lesz a műsorvezető és csak finoman fogja bontogatni a témát. Gondolkoztam a válaszokon is. Tudtam hogy itt nem én voltam az aki rossz, mert a tévé társaság csinálta a képet, de én mindig is irtóztam az ilyen 'balhéktól'.

Kenny szépen beparkolt az épület elé majd mindenki kiszállt, és bementünk.

Harsány, piros falak fogadtak mindenhol fehér ajtók. Az emberek sürögtek-forogtak, mindenki tette a maga dolgát. Justin kézen fogott majd elindultunk a jobb oldali folyosón. Mindenhol ugyanaz a látvány fogadott a piros fallal és a fehér ajtókkal, csak néhol egy egy fénykép is ki volt rakva azokról a sztárokról akik már jártak ott.

A folyosó végén bementünk az egyik ajtón. Egy igazi, rádió stúdióban találtam magamat amit annyiszor láttam már a tévékben. hangszigetelt falak, több asztali mikrofonállvágy, vezérlőpult. Bent már egy pár hangtechnikus és persze a műsorvezető várt minket.

Miután mindenki megkapta a fejhallgatóját és leült a helyére, visszaszámoltak majd elindult az élő adás,megint.

-Hát akkor jó reggelt mindenkinek Kitörő frissességgel keljen ki most már minden hétalvó az ágyából és kapcsoljatok át nappali üzemmódba. Itt van velem már a mikrofon mögött Justin Bieber és bájos barátnője is, úgyhogy gyerünk! Ki az ágyból! - mondta ezt el olyan őrült hangnemben hogy aki addig az ágyában volt az biztos hogy a földön végezte...

2 nap múlva

*Pattie szemszöge*

Aggódtam Justinért. Már 2 napja nem akart csinálni semmit. A próbákon olyan flegma volt mint addig soha és velem is rondán viselkedett.

2 napja nem beszélt Miával, nem is látták egymást. Nem tudom hogy ő hogy viselte, de Justin szerintem a halálán volt. Muszáj volt ezt tenniük bár én elleneztem, de ez muszáj volt nekik. Bár tudtam, hogy ez nem a kapcsolatuk végét jelentette, én mégis aggódtam. Aggódtam, hogy talán valamelyikőjük, komolyan vette a dolgot...

A lényeg , hogy Justin szenvedett, amiért szakítottak...

(ezt az utolso mondatot nézzétek befejezetlennek, a következőben jön a 2. fele ;D )

91.fejezet

Na halii! Van páár közölnivalóm(: az egyik, hogy változik a hétvége menete. Mivel sikeresen összehoztam egy szép kis náthát , így a sulit hanyagolom holnap és szombaton is. De azt előre megmondom hogy ettől függetlenül sokat kell majd tanulnom mert a jövőhéten legalább 3 dolgozatot fogok írni.

Szombatig rendbe kéne jönnöm mert este koncertre akarok menni így sokat kell pihennem meg ilyenek. Nem tudom hogy az írás hogy fog összejönni, de az elkövetkezendő 3 nap alatt egy rész még biztos várható (:

Kb ennnyi lenne most a közleményem, és akkor most itt egy új rész. olvassátok és komizzatok ^^

Az igazság (:

Olyan gyorsan futottam ahogyan csak tudtam. Már épp kint voltam az épületből amikor végül Kenny állított meg.

-Kenny most tényleg nem állíthatsz meg. Meg kell találnom! - mondtam idegesen és pattogtam szorításában hogy minél hamarabb elengedjen.

-Ki akar megállítani? Veled megyek hogy ne legyen bajod. - mondta mosolyogva az én hatalmas néger haverom. Ezért is szeretem én ennyire. Mindig tudja mit kell cselekednie és mindig mellettem áll.

Átszaladtunk a parkolón majd beültünk a Range Roverembe. Kenny vezetett , én túlságosan is ideges voltam ahhoz hogy tiszta fejjel vezessek.

-De mégis merre menjünk? - kérdezte értetlenül Kenny miközben gyújtást adott, majd szép lassan kitolatott a parkolóból.

-Nem tudom. Oké. Gondolkozzunk lány fejjel. Merre mennék ha lány lennék? - gondolkoztam hangosan.

-Haver. Ne kérdezz ilyet. Néha még férfi fejjel is nehezemre esik gondolkozni. - mondta Kenny.

-Oké. Akkor itt az utca végén fordulj...balra! - mondtam majd balra hadonáztam, befordultunk.

Az utca a tengerpartra vezetett. Kenny leparkolta a kocsit, én egyből kipattantam a kocsiból.

-Várj meg itt! - szóltam oda testőrömnek.

-Oké. Itt leszek, figyelni foglak öcsi! - mondta én pedig becsaptam az ajtót.

Rohantam le a partra, fejemet össze-vissza kapkodtam. A parton már egy lélek sem volt, jobban mondva egy akadt.

Valaki magányosan ücsörgött a homokban. Azonnal felismertem gyönyörű, hosszú, barna hajáról, melybe lágyan kapott bele a szellő. A homokkal játszott.

Halkan elindultam felé. Már ott voltam mögötte de szerintem nem vett észre. Tenyeréből kifolyatta az utolsó homokszemeket is. Csöndesen ültem le mellé. Térdeimet kicsit felhúztam majd hátul a karomra támaszkodtam. Észre vette hogy ott voltam, miért is nem vette volna észre. De némán ült tovább. Tekintetével a horizontot kémlelte.

-Nem kezdek bele semmilyen beszédbe ha azt várod. - mondta végül. Nem feleltem rá semmit. - Én tudom mi az igazság és remélem te is. - mondta és fejét lehajtotta. Szemével a homokot kémlelte majd apró köröket írt le bele ujjával.

-Én is tudom az igazságot. - mondtam röviden.

-Igen? És szerinted mi az? - fordult felém végül. Karjaival körülölelte lábát.

-Az igazság az hogy szeretlek. ÉS ha szeretsz valakit, akkor neki hiszel és nem egy idegennek. - mondtam majd rámosolyogtam. Arca ellágyult és megkönnyebbültség sugárzott róla.

-Én is szeretlek. - borult nyakamba. Szorosan ölelt magához amit én is azonnal viszonoztam. Arcomat nyakába fúrtam és belélegeztem édes illatát.

-Azt hitted hogy nem veszem észre az olcsó retust a képen? - mondtam majd megsimogattam hátát.

-Reménykedtem benne hogy nem vagy vak. - nevetett fel aranyosan. Kicsit elhajoltam tőle majd megcsókoltam.

*Mia szemszöge*

Elhajolt majd megcsókolt. Lassan, érzékien csókolt. Miután elváltak ajkaink egymástól homlokomat övének támasztottam majd mélyen a szemébe néztem...

Sokáig ücsörögtünk a parton, már sötét volt, csak az utcalámpák fénye világított egy kicsit amik kicsit messzebb voltak a parttól.

-Nem akartok végre visszamenni a szállodába? - szólalt meg valaki mögülünk. Mikor hátrafordultam láttam hogy Kenny volt az.

-Nem is tudtam hogy ránk vársz. Justin szólhattál volna. - böktem oldalba.

-Bocs, én is elfelejtkeztem róla. - nézett bocsánatkérően Justin nagydarab testőrére.

-Oké, Mindegy, de most már menjünk. - intett nekünk. Föltápászkodtunk majd elindultunk a kocsi felé ami a part melletti parkolóban várt már ránk. Gyorsan beültünk majd mentünk is haza.

Mire haza értünk már 10 óra volt. Amint beléptünk az ajtón minden tekintet ránk szegeződött, rólunk az összekulcsolt kezeinkre majd mindenki egy megkönnyebbült mosollyal nyugtázta a látványt és mindez félelmetesen egyszerre történt.

Egyikőnk sem volt éhes így a vacsorától már eltekintettünk bár Kenny még benyomott két szendvicset.

Én már nagyon fáradt voltam ezért fejest ugrottam egy kád vízbe, azaz lefürödtem. (: Gyorsan elvégeztem esti teendőimet, fésülködés, fogmosás és ilyen nyalánkságok majd magamra vettem köntösömet. Kicsoszogtam szekrényemig hogy valami pizsamát keressek. A bőröndből nem szándékoztam arra az 5 napra kipakolni. Előhalásztam egy lila sortot és egy sárga , bő rövid ujjút. Magamra kaptam az ideiglenes pizsimet és már készen is voltam.

Épp a tévét néztem az ágyamról amikor valaki kopogott.

-Szabad! - adtam meg az engedélyt. A kilincs lenyomódott és egy ismerős , barna fej bukkant fel ajtómban.

-Szia. Zavarok? - kérdezte mosolyogva.

-Nem dehogy. Már kész vagyok mindennel. - mondtam majd megpaskoltam magam mellett a helyet , jelezvén hogy jöjjön oda. Vette az adást. Bejött a szobába , bezárta maga után az ajtót majd leült. Egy bő gatya volt rajta és egy fehér póló.

-Furcsa lesz nélküled aludni. - mondta majd kis kutya szemekkel nézett rám.

-Justin. Anyu kiakadna ha itthon is egy ágyban aludnánk. Abban sem vagyok biztos hogy az eddigiekről tud. - mondtam majd kuncogtam egyet. - De ha nagyon félsz, majd gyere át és én megvédelek. Persze utána vissza kell menned a szobádba! - felemeltem mutató ujjamat jelezvén hogy ez egy szabály amit jó lenne betartani. Kicsit szomorkásan bólintott. Mivel nem is figyeltem a tévére inkább kikapcsoltam , hogy ne fogyassza az áramot. Mivel így elcsendesedett a szoba valami furcsa zajra lettem figyelmes...vagyis hangra.

Éneklésnek gondoltam. Odaszaladtam az ablakomhoz. Mikor kinéztem kicsit megijedtem. Egy csapat Justin rajongó kántálta az egyik dalát az utca közepén. A rendőrségi autó ott állt a csapat mellett és a járőrök próbálták lenyugtatni őket.

-Hát ez aranyos. - mondtam mosolyogva miután ijedségem közepette rájöttem hogy ez inkább édes mint beteges. - Még ilyen későn se mondanak le rólad. - mondtam Justinnak aki időközben odajött mellém.

-Van egy ötletem. De ehhez kellesz te is. - mondta és mosolya elárulta, valamire készül.

-Öltözz fel. Vagyis vegyél fel egy pulcsit. - mondta majd már kint is volt a szobámból. Én csak teljesítettem kérését. Felvettem a délutáni fekete pulcsimat majd lementem megkeresni hova ment.

A konyhában volt. Sütiket rakodott ki egy tálcára majd miután végzett a kezembe nyomta.

-És én ezzel most mit csináljak? Tömjem magamba? - néztem rá értetlenül.

-Nem. Mindig mondtad hogy szere5tnéd megszerettetni magadat a rajongóimmal. Itt az alkalom. Vidd ki ezt nekik és beszélgess velük egy kicsit. Ha megkérdezik hogy én hol vagyok mond azt hogy már alszok. - mondta és a széles vigyor egy percre sem fagyott le arcáról.

Vállat rántottam majd egy olyan 'miértisne,nincsvesztenivalóm' fejjel elindultam kifelé. Átvágtam a kerten majd megpillantottam a lelkes csapatot.

-Nézzétek! Az ott Mia! - kiáltotta az egyikőjük. Egy kedves mosolyt varázsoltam arcomra majd odamentem hozzájuk.

-Hoztam egy kis sütit. - mondtam majd kimentem a kapun. A lányok mind körém álltak. - Tessék. Vegyetek nyugodtan. - mondtam majd a kis Belieberek már nyúltak is a sütiért.

-Justin hol van? - tette föl egyikőjük a kérdést amire számítanom kellett.

-Már alszik. ÉS ezért is kérlek titeket hogy kicsit csendesedjetek el. Ez persze a szomszédok érdeke is. - mondtam mosolyogva.

-Igen és a legjobb lenne ha most mindenki haza menne. - szólt bele az egyik rendőr.

-Justint ma már nem látjátok itt. Holnap délelőtt megyünk egy rádió interjúra, de légyszíves ide ne gyertek többször. Nem csak Justint zavarjátok ilyenkor hanem az én családomat is. A húgom még csak 10 éves és nem szeretném ha megsínylené a dolgot. Vagy ha itt vagytok akkor legyetek csendben.

-Csajok talán tényleg mennünk kéne. - szólalt fel valaki a csoportból. - Köszönjük a süteményt. Ez kedves volt tőled. - tette hozzá.

-Nincs mit. Akkor, jó éjszakát. - mondtam még és visszamentem a kertbe, kezemben az üres tálcával. Még visszanéztem egyszer és láttam , ahogy a csoport szép lassan elindul az utcán majd el is tűntek. A rendőr is visszaszállt az autóba, majd folytatta a járőrözést a házunk körül.

Egy mosollyal nyugtáztam hogy ezt is elintéztem majd visszamentem a házba...

közlemény

Ma sajnálom de nem tudok hozni részt. Most fejeztem be a töri esszémet és leszívta minden kreativitásomat. a holnapot sem mondom biztosra mert elvileg pénteken angol dolgozatot írok és ezt ma jelentette be a tanár. sőt, a holnap utáni részről sem nyilatkozom biztosan. ugyanis legnagyobb fájdalmamra szombaton is kell mennünk iskolába és ha ez még nem lenne elég, egy angol dolgozat is kilátásba került-.-

de ígérem hogy amint összehoztam egy normális hosszúságú és minőségű fejezetet azonnal felteszem. igyekezni fogok. addig is legyetek jók és ami biztos hogy vasárnapra megpróbálok összehozni egy extra hosszú részt *-* ;)

Puszii! <3

U.i.: itt a twitterem, ha addig szeretnétek érdeklődni kicsiny életem iránt:D @dorrkaaa

90.fejezet

Háát akkor itt vagyok! bocsánat a tegnapi kimaradásért de ugyebár a mikulás a családban egykis rokonlátogatást vont maga után:D de most itt vaaan a kövii. ééés nagyon köszönöm a komikat az előzőőhöz :$ ehez is irhattok nyugodtan :D

Az nem ő

Idegesen löktem fel az összes utamba kerülő embert. Semmivel sem törődtem, csak ki akartam kerülni abból az épületből. Minél messzebb akartam kerülni attól a képtők és attól a nőtől.

Nagy nehezen átverekedtem magamat az embereket majd kirohantam az épületből. Szerencsére volt nálam egy nagy fekete pulcsi amit még azért tettem be, mivel tudtam hogy a stúdióban hideg szokott lenni. Gyorsan belebújtam majd feltettem a kapucniját is, és már indultam is. Hogy hova? Azt magam sem tudtam.

Elindultam egyenesen le az utcán. Hallottam ahogy a tévétől kijött pár biztonsági őr utánam kutatva, de a pulóver miatt nem ismertek fel. Megszaporáztam lépteimet majd befordultam az első sarkon balra. A nap már lemenőben volt. Ránéztem a telefonomra, 9 órát mutatott. Némán sétáltam előre. Kezeimet zsebre vágtam. Ugyanolyan családi házak előtt haladtam el, gondozott kertek, apró szobrok a pázsiton, egy autó a kocsifeljárón, itt-ott elszórt játékok a lépcső mellett. Néhol bús kutyafejek kandikáltak ki rám a kerítések közül.

Az utca végül kivezetett a tengerpartra. Levettem balerina cipőmet majd kezembe fogtam. Lábammal óvatosan elkezdtem a homokban lépkedni. Jóleső melegséggel morzsolódtak a szemcsék talpam alatt, a lágy tengerparti szellő fújta arcomat. A vízben csak néhány tizenéves lány és fiú lubickolt nevetgélve. Össze-vissza fröcskölték egymást. A lányok gyakran felsikoltottak mikor hajukra is ment egy jó adag víz.

Lassan sétáltam el egy sziklásabb részre majd leültem egy nagyobb kőre. Lábaimat felhúztam mellkasomhoz, aztán mivel úgy kissé kényelmetlen volt, lejjebb engedtem lábtartásomból. Combjaimra könyököltem, majd csöndesen néztem a naplementét, ahogy a nap sugarai narancs színűre festették az eget és egyben a vizet is.

Elgondolkodtam mindenen. Többek között hogy mi lesz, ha Justin nem hiszi majd el hogy azon a képen tényleg nem én vagyok? Ez esetben két út van.

Az első az hogy ha tényleg nem hiszi akkor nem is vagyunk egymáshoz valóak. Ha nem fog NEKEM hinni és nem annak a botrányos képnek akkor nekünk nincs közös jövőnk.

A második az , hogy ha igazán szeret akkor tudni fogja az igazat és akkor nagyon boldog leszek.

Egy igaz szerelem útjába nem állhat egy ilyen kreált hülyeség. Ha nekünk most tényleg együtt kell lennünk akkor az biztos úgy lesz.

Két sirály repült el felettem. Tekintetemet végigvezettem a víz felszínén. Elpillantottam balra. Azok a fürdőző fiatalok már eltűntek. Szinte teljes csend uralkodott a parton. Csak azt lehetett hallani ahogyan a víz mosta a homokot és ahogyan néha egy-egy sirály hangot adva véleményének húzott el fejem felett.

Felálltam majd elindultam a víz felé. Bokáig belegázoltam majd megálltam és elmélyedtem a gyönyörű naplementében. A víz kellemesen meleg volt. Karomat kissé kitártam és engedtem hogy a szellő átjárja egész testemet.

Lassan megfordultam majd elindultam kifelé. Nem akartam még elmenni így leültem a homokba. Markomba vettem egy kevés homokot majd azzal kezdtem el játszani. Egyik kezemből a másikba öntögettem míg az összes ki nem szóródott tenyeremből. Hajamat a szél az arcomba fújta, egy laza mozdulattal hátradobtam kósza tincseimet így azok már nem voltak útban.

Egyszer csak valaki leült mellém. Nem szóltam semmit, tudtam jól ki volt az...

*Justin szemszöge*

-Oké. Semmi gond. Most viszont lenne egy érdekes..dolog a tarsolyunkban. - mondta nem túl sokat sejtetően Christina.

A mellettünk lévő monitoron egy kép jelent meg. Azt hittem valami vidám kis kép lesz rólunk amin mosolyogva öleljük egymást vagy valami hasonló. Sajnos csalódnom kellett.

A képen egy lány és egy fiú volt. Eléggé egymásba voltak gabalyodva, annyira hogy a lányon felső az már nem volt a fiúról pedig a gatyája hiányzott. Első látásra nem értettem miért mutatja ezt nekünk aztán ahogy jobban megnéztem a képet már rájöttem.

A lány Mia volt. Vagyis én úgy ítéltem meg. Ám a srác egy idegen személy volt számomra.

Abban a pillanatban az se fájt volna jobban ha valaki felképelt volna.

Mia felém nézett ám én nem reagáltam semmit és nem azért mert nem akartam hanem azért mert nem tudtam. Hiába akartam tenni akármit is, semmi önkontrollom nem volt. Azt sem tudtam hol voltam.

Mia tekintetét újra a képre szegezte.

Elkezdett kattogni az agyamon hogy ez vajon tényleg ő-e? Hiszen az utóbbi majd' egy hónapból minden percet együtt töltöttünk. És ha nem én, akkor valaki más vele volt. Sohasem volt rá lehetősége hogy egy sráccal ilyen viszonyba kerüljön. Lehetetlenség...

-Van esetleg valami hozzáfűznivalótok? - kérdezte Christina majd felénk fordult. Arca olyan más volt. Nem láttam rajta azt a kedvességet mint az elején.

-Ez..ez nem én vagyok. Mégis honnan szedték ezt a képet? - mondta ki első mondatát Mia.

-Az a lány eléggé hasonlít rád. Én legalább is így látom. - mondta Christina. Nem értettem miért mocskolja tovább a helyzetet.

-Márpedig az ott NEM én vagyok. - mondta Mia egyre idegesebben.

Szemem sarkából láttam ahogyan rám pillantott ám én még mindig eléggé 'sokkos' állapotban voltam így csak bámultam a padlót.

-Justin az nem én vagyok. - suttogta úgy hogy a mikrofonban ne lehessen hallani.

Szerettem volna válaszolni, szerettem volna mondani hogy tudom és hogy hiszek neked de hang egyszerűen nem hagyta el a torkomat.

-Jó oké. Figyeljen? Soha , egyetlen egyszer sem vágtam még ki a balhét semmilyen interjún, semmilyen adásban. De ez most szerintem veri a biztosítékot. Az hogy egy ilyen képet csinálnak, az mindent visz. Köszönöm szépen a meghívást. - mondta idegesen majd egyszerűen kiviharzott a felvételről.

A levegő megfagyott az egész stúdióban. Mindenki meghökkent állapotban, földbegyökerezett lábakkal állt vagy éppen ült a helyén és ezért történhetett meg az hogy Mia akadályok nélkül kijutott az egész épületből anélkül hogy bárki is megállította volna. A biztonsági őrök csak a jelenet után tértek észhez és szaladtak utána de akkor már késő volt.

Én idegességemben azt sem tudtam hogy most utána menjek? Vagy verjek egyet be Christinának?

-Mégis mi volt ez? - hangzott el az első mondatom.

-Egy drámai távozás. - mondta nevetve Christina de én valahogy mégsem tartottam olyan viccesnek.

-Tudja hogy nem arra gondoltam. Mi ez a kép és mégis melyik ügyes kezű informatikusuk szerkesztette ezt össze? - kérdeztem ingerülten és éreztem ahogy kezeimet ökölbe szorítottam lassacskán.

-Ugyan, mi nem tennénk olyat. Mi csak is az igazságot szervírozzuk.

-Ezt nagyon kétlem. De ha ez a kis játék arra akart menni hogy szakítsunk akkor sajnos nem jött be mert sokkal jobban hiszek a barátnőmnek mint magának. És ha már egy ilyet összehoznak, ne a maga testét tegyék be. Vagy photoshoppolják ki a gyönyörűséges tetoválását a derekáról, mert hogy Miának nincs tetoválása az fix!

A tetoválás témát azért dobtam be mert biztosra tudtam hogy a nőnek van egy tetkója, ugyanis adás előtt amikor elejtette a papírjait én segítettem összeszedni azokat és amikor nekem háttal guggolt kivillantotta az absztrakt formát a derekáról. És sajnos a képbe is bele rondított a rajzocska.

-És akkor utolsó szó jogán hadd köszönjem meg én is a lehetőséget hogy eljöhettem ide ,de legközelebb nem kapják meg majd a kielégítő választ a felkérésükre! - már szinte ordítottam. Felpattantam a helyemről majd kifáradtam én is az élő és egyenes adásról...

89.fejezet

Csajok hova lettetek? alig írtok véleményt. légyszi ne hagyjátok el ezt a jó szokásotokat! most hoztam egy EXTRA hosszú részt, remélem cserébe kapok sok komit :$$ csók <3

Ez nem én vagyok!

Ahogy sétáltunk a folyosón , néha megálltunk , Justin szóba elegyedett egy egy beteg gyerekkel, megnevettette őket, feldobta a kedvüket.

Érdeklődve néztem a képeket a falon , amiket ugyancsak beteg gyerekek rajzoltak. Legtöbbjük a családjukat akarta ábrázolni, volt aki állatokat rajzolt de voltak másfajta képek is. Látszott rajtuk hogy gyermeki kéz alkotta, a nagy vonalak, a csíkos színezés mind a kézjegyüket jelezték.

Felértünk az osztályra ahol a rákos gyerekeket ápolták. Fitz doktor be is vezetett minket az első kórterembe. Egy kislány feküdt az ágyban kissé erőtlenül. Anyukája simogatta kézfejét, míg a kislány a tévében lévő mesefilmre koncentrált. Fejére virágmintás kendő volt kötve, biztosan mert a betegség miatt kihullott haja.

Mikor beléptünk a szobába, lassan fordította felénk fejét de amint meglátott minket szinte felvillanyozódott. Széles mosoly ült ki arcára és egyből elkezdett felülni. Anyukája segítségével kisvártatva sikerült is neki. Amikor közelebb mentünk hozzá úgy láttam 10 körüli lehetett. Egyből Audry-t kereste tekintetem. Ő épp Kenny hatalmas ujjait markolva ácsorgott kicsit hátrébb.

-Audry! - intettem neki halkan ő pedig odasétált hozzám. Magam elé állítottam, kezeimet mellkasán kulcsoltam össze.

-Jenna , úgytűnik vendégeid vannak. - mondta mosolyogva anyukája.

-Justin Bieber? - kérdezte halkan miközben tekintete Justinon , rajtam és Audry-n járt.

-Szia Jenna. - mondta mosolyogva Justin majd leült az ágya melletti székre. Egyik kezét Jenna karjára simította majd szüntelenül mosolygott a kislányra. Én Audryval közelebb léptem majd beálltam Justin háta mögé.

-Hogy hogy itt vagy? - kérdezte Jenna Justinra tekintve.

-Jöttem meglátogatni téged. Hogy vagy?

-Jól. Egész jól. - válaszolt röviden.

-Ennek örülök.

-Ő itt a barátnőd? - kérdezte Jenna majd rám mutatott.

-Igen. Ő itt Mia. Elkísért engem ide. Ő pedig a húga, Audry. Mond csak Jenna , hány éves is vagy?

-Tíz. - mondta ki a számot amit én is tippeltem.

-Képzeld Audry is annyi.

-Igen? - mosolyodott el halványan Jenna. - Justin?

-Igen?

-Énekelnél egy kicsit nekem?

-Persze! Mit szeretnél?

-A Never say never-t. Az a kedvencem.

-Rendben. Segítenél nekem? Énekeljünk együtt.

-Oké. - egyezett bele Jenna.

Justin elkezdte énekelni majd Jenna is bekapcsolódott. Közben pedig még Audry is dúdolta egy kicsit.

88.fejezet

Sziasztook! itt van a következő. kicsit szomorúan érzelgősre sikeredett de kell néha ilyen is. Olvassátok és Komizzatok! mostanában nem hallok sokat a megszokott kommentelőim felől..

öröm, remény

Justin bármennyire is próbálkozott a fonással , az nem igazán sikerült neki. Szinte tépte a hajam , én próbáltam elviselni de azért néha felkiáltottam.

-Áúú Justin ez nem jóó! Elég lesz! Majd játszunk fodrászosat máskor! - próbáltam nevetni de sajnos nem tudtam. - Justin nagyon húzod!

-Jó mindjárt befejezem csak hadd csináljam meg a végét! - mondta és tovább tépte a hajamat.

-Justin! Legalább ne tépd ennyire! Szeretném ha nem kopasztanál meg. - mondtam kicsit nyávogva mert eszméletlenül húzta a hajamat.

Már épp gumizta volna be amikor Isten se tudja mit csinált , de kb kitépett egy egész tincset , az én reakcióm pedig egy hatalmas ordítás volt.

-Te meg mi a jó fenét csinálsz!! - szinte kiabáltam. - Ez tudod hogy fáájt?!

Ebben a pillanatban anya, Pattie és Kenny rontottak be a szobába. Mi Justinnal csak értetlenül néztük a történéseket. Mindhármójuk kétségbeesettnek tűnt , mintha egy gyilkosság szemtanujai lettek volna.

-Mindenki egyben van? - kérdezte Kenny , majd miután észrevették , hogy sehol semmi veszélyes alak vagy dolog, értetlenül hagyták el harci pózukat.

-Öö hahó! Ti miért vagytok most ilyen furák? - kérdeztem.

-Amikor beléptünk a házba csak a te ordításodat hallottuk. Azt hittük hogy baj van. - mondta anyu. Erre mi Justinnal csak egy hatalmas nevetésben törtünk ki ám a felnőttek a miértjét nem igazán értették.

-Most meg min nevettek? - kérdezte Pattie.

-Hát én csak.. azért... kiabáltam..mert Justin... fonta a hajam..és nagyon húzta.. - mondtam közben levegőért kapkodva. Szememből majdnem fojt a könny annyira nevettem.

Miután ezt a mondatot nagy nehezen kimondtam a többiek is hatalmas röhögőgörcsben törtek ki. Egy hajfonást összetéveszteni egy betöréssel, az már művészet.

1 perc fájdalmas nevetés után végre abbahagytuk. A felnőttek mentek a dolgukra mi pedig ismét kettesben maradtunk a szobában. Én félve odamerészkedtem a tükörhöz hogy megnézhessem mit alkotott kedvesem. Mikor megpillantottam , az első reakcióm az volt , hogy kiszedtem a hajgumit és kibontottam a hajam. Eszméletlen ronda volt. Már nem azért hogy megbántsam , de Justin egyértelműen nem tudott fonni.

Gyorsan kifésültem a hajam, ami kicsit nehézkes volt mert eléggé összegubancolódott a művelet során. Miután úgy ahogy összehoztam , felgumiztam egy laza kontyba. Visszaültem Justin mellé az ágyra majd egy kicsit mind a ketten hallgattunk. Mikor tekintetünk összetalálkozott mindkettőnknek muszáj volt nevetnünk. Persze ez már kisebb volumenű volt mint az előző.

-Azért bocsi hogy majdnem megkopaszítottalak. - mondta Justin szégyenlősen egy kis csend után.

-Nem baj. De legközelebb ne én legyek a próba baba. - mondtam mosolyogva. - Amúgy mi a mai program? - érdeklődtem.

- 4-re jön értünk Kenny és bemegyünk a helyi gyermekkórházba. Egy kis jótékonykodás. Utána este lesz egy jelenésem a helyi tévénél. Tudod ahol találkoztunk. - láttam ahogy kicsit elpirult. De aranyos.

-Na az tök jó. És.. most mennyi is az idő? - kérdeztem mosolyogva.

-Fél 4. Scooter nem sokára akkor itt lesz...

Azt a fél órát beszélgetéssel töltöttük többnyire. Mutogattam még dolgokat Justinnak a házban , meséltem történeteket. 4 előtt egy kicsivel Scooter betoppant , majd Justinnal , Kennyvel és kivételesen Audryval karöltve indultunk a kórház felé. Pattinek el kellett mennie elintézni pár dolgot és bement a hotelbe a táncosokhoz.

Negyed óra autóút után megérkeztünk az L.A. kórházhoz. Persze jó néhány riporter várt már ránk. Kiszálltunk majd egyenesen mentünk a gyerekosztály felé. Közben sok beteg gyerekkel találkoztunk akik épphogy tudtak járni de ezt kihasználva sétálgattak a kórház parkjában vagy éppen a folyosón. Végül megálltunk a recepción ahol egy kedves , jóvágású doki várt már ránk.

-Üdv! Dr. Fitz vagyok, az egyik rezidens , én fogom önöket most körbekísérni a kórházban.

Először beszélt néhány információról a kórházzal kapcsolatban , mikor épült , hogy nézett ki meg ilyenek. Először a röntgen előtt álltunk meg.

-Idebent , most egy kislány van vizsgálaton. Egy autóbalesetben sérült meg , amputálnunk kellett a jobb karját és több bordája is eltörött. Óriási Justin Bieber rajongó és meglepetésnek szántuk neki a látogatást. Szóval lepjük meg. - mondta mosolyogva az orvos. Miután benyitott egy nagy gépezet látványa tárult elénk egy fekvő paddal. A fehér falak egyértelműen nem hagyták hogy megfeledkezz , hol is vagy. Az egyik szekrényben katonás sorrendben álltak különböző gyógyszerek. Az asztalon papírhalmazok voltak.

-Hahó! Mariah nővér! Megjöttünk! - kiáltott hátra a másik helységbe a doktor úr. Egy kissé duci nővérke tűnt fel az ajtóban majd amikor megpillantott csak annyit mondott:

-Leah nagyon fog örülni. - mondta és aranyosan mosolygott. Visszament a hátsó helységbe , majd egy percen belül egy tolószékben ülő kislányt tolt oda hozzánk. A lánynak hosszú fekete haja volt , kicsit sötétebb bőrszíne. Tipikus kórházi pizsamát viselt. Kicsit erőtlenül , de nyugodtan üldögélt a székben. Egyik karja valóban 'hiányzott'. Szívem kissé összeszorult. Szörnyű volt így látni egy ilyen aranyos kislányt aki amúgy 7 év körüli lehetett.

Amint megpillantotta Justint szemei felcsillantak.

-Nővér kérem! Képzelődök? - kérdezte nevetve.

-nem Leah. Nem képzelődsz. - tette hozzá Mariah nővér mosolyogva.

-Akkor ő itt tényleg Justin Bieber?

-Igen én vagyok. - lépett közelebb a kislányhoz Jus. Leguggolt tolószéke elé majd egyik kezét a kislány térdére tette. - Hallottam hogy volt egy kis baleseted. Jöttem hogy meglátogassalak. - mondta mosolyogva szerelmem. - Hogy vagy?

-Most már remekül hogy te itt vagy. - válaszolt jókedvűen Leah.

-Annak örülök. Na és mond csak. Miért voltál te a röntgenben? - tette fel az újabb kérdést Justin.

-Megnéztük a bordámat. Mariah nővér azt mondta hogy már sokkal szebb a röntgen képem mint 2 héttel ezelőtt. - mesélte büszkén.

-Hát ezt örömmel hallom. Erős kis csajnak tűnsz , biztos hamar rendbe jössz majd. - biztatta a kislányt Justin.

Jó érzés töltött el ahogyan ők ketten beszélgettek. A kislány szemében tisztán látszott a remény csillogása miközben hallgatta Justint vagy éppen ő mesélt neki. Justinon pedig láttam hogy élvezte, hogy szerezhetett egy szép napot egy kislánynak , aki egyetlen baleset miatt már sohasem élhet teljesen egész életet. Elvesztette egyik karját és ez örökké így fog maradni. Justin csak egy kis öröm elixír volt számára , amivel feldobta egy hosszú , kórházi napját. De ezeknek a gyerekeknek ennyi is elég. Hatalmas boldogsággal töltött el ahogy láttam Leah őszinte mosolyát miközben Justin mesélt neki a turnéról és az is nagyon aranyos volt , amikor Leah osztotta meg hétköznapjait az én szupersztárommal.

Miután Leah-t átvitték egy másik vizsgálóba mi tovább álltunk. Felmentünk arra az osztályra, ahol a rákos gyerekeket ápolták...

87.fejezet

És helóó:D nah itt vagyok , meghoztam a következőt. nincs benne túl sok izgalom , majd a következőben ;) komizzatok! (:

Tejbegríz és hajfonás (:

Audry állt az ajtóban és enyhe undor ült ki az arcára a smacizásunk láttán. Erre mi csak elnevettük magunkat.

-Ez olyan fúúúj! - mondta fintorogva.

-Majd ha nagy leszel akkor nem lesz olyan fúúúj hanem igen is Hmmm lesz. - mondtam vigyorogva mire Justin nevetve felköhintett egyet , hogy esetleg nem nekem kéne felvilágosítanom.

-Hát ezt kétlem. Mindegy. Legközelebb zárjátok be az ajtót. Csak annyit akartam , hogy eléggé éhes vagyok. Nem szeretnél csinálni nekem valami kaját? Tudod , mint egy jó nővér. - rebegtette a szempilláit előttem és mivel most rám volt bízva, muszáj volt gondoskodnom róla.

Audry visszavonult a szobájába , még véletlenül sem akart segíteni. Tejbegrízt rendelt így én a konyha felé vettem az irányt. Justin is jött utánam majd meglepetésemre felajánlotta segítségét.

-Oké. Akkor szedjük elő a hozzávalókat. Gríz , cukor , tej. - soroltam magamnak.

-Én mit csináljak? - kérdezte Justin és érdeklődő tekintettel pillantott egyszer rám , másszor pedig a konyhapultra.

-Vegyél elő abból a szekrényből egy edényt és ebből a fiókból egy fakanalat. - mutogattam a berendezésekre. Justin bólintott majd követte az utasításomat. Én addig kipakoltam az asztalra a hozzávalókat. Mire én kész lettem , Justin is végzett a feladatával.

Feltettem a tűzhelyre az edényt , beleöntöttem egy kis tejet majd lassú tűzön elkezdtem forralni közben pedig kavargattam hogy nehogy odaégjen.

Én a tűzhely felett álltam mint egy háziasszony míg Justin háttal támaszkodott a pultnak. Egy ideig csak tanulmányozta a konyhát úgy egészében , aztán tekintete rám tévedt. Én közben nagyon koncentráltam hogy ne fröccsentsem ki a tejet de azért éreztem magamon erőteljes pillantásait.

-Jól mutatsz a konyhában. - jegyezte meg végül hosszas méregetés után.

-Igen? Hát akkor jegyezd most meg ezt a képet mert nem vagyok az a házias ember. - mondtam nevetve.

-Igen? Pedig elég nagy szakértelemmel forralod a tejet. - mosolyodott el majd egy kicsit közelebb csusszant.

-Nem szoktam főzni. Nem az én műfajom. Egyszer megpróbáltam muffint csinálni de az lett a vége hogy vennünk kellett egy új sütőt. - mondtam már röhögve.

-Ez most csak vicc? - kérdezte Justin miközben ő is úgy nevetett hogy majd meg fulladt.

-Nem! Komolyan. Valahogy sikerült kinyírnom a sütőnket. - mondtam már kicsit nyugodtabban majd a grízért nyúltam. Beleszúrtam a kellő mennyiséget a tejbe majd úgy kavargattam tovább. Még tettem bele cukrot is és így már minden benne volt.

-Justin vegyél ki légyszi egy tányért.

Justn azonnal nyúlt a tányérért majd letette a tűzhely mellé. Én felhúztam a sütőkesztyűt majd leemeltem a lángról az edényt majd ki is kapcsoltam. Kiöntöttem a tányérba a kész ételt majd mivel túl lusta voltam felmenni az emeletre , így felkiabáltam hugicámnak.

-Dry! Kész a kaja! Gyere! - kiáltottam majd letettem az étkezőasztalra a tányért , mellé tettem a kakaóport , a fahéjat és a cukrot. Audry vidáman ugrándozott le a lépcsőn majd lehuppant a székre és neki is esett az alkotásomnak. Először csak feszülten figyeltem reakcióját.

-Na? Ehető? - kérdeztem.

-Meglepő , de igen. - mondta majd megnyalta kanalát.

-Wow! Ezt összehoztuk. - mondtam megkönnyebbülten majd Justinnal lepacsiztunk. Örültem hogy nem mérgező trutyit hoztam össze és mivel nem égettem le semmit , a sütő is használható maradt , így igazán büszke voltam magamra.

Miután kedves kis húgom befejezte az evést a mosogatást is rám hagyta.

Elpakoltam a dolgokat majd elmostam a tányért és az edényt.

-Na. Hát akkor kész. - mondtam majd megtöröltem a kezemet. Justin az asztalnál ácsorgott zsebre dugott kézzel. - Na? Mit csináljunk? - kérdeztem majd odasétáltam hozzá. Átölelte derekamat majd magához vont. Karommal nyakát fontam körül.

-Nem tudom. Neked van ötleted? - kérdezte majd kajánul elmosolyodott.

-Nem sok mindenbe tudunk belekezdeni mert szerintem anyáék nemsokára itt lesznek. - mondtam majd eltűrtem egy arcomba lógó hajtincsemet a fülem mögé.

-Befonhatom a hajad? - kérdezte vigyorogva.

-A hajam? Hát..persze de.. tudsz fonni? - kérdeztem értetlenül.

-Nem tudom. Most majd kiderül. - mondta majd izgatottan elkezdett felfelé húzni a lépcsőn. Bementünk a szobámba majd leültünk az ágyra. Kiengedtem hajamat majd Justin neki látott a művészkedésnek amit az előtt 'fonás' címszó alatt emlegettünk. Nem az volt...